Rózsagyökér
Rhodiola rosea · Crassulaceae
Más néven: illatos rózsásvarjúháj, aranygyökér, illatos varjúháj, rózsás varjúháj
A rózsagyökér (Rhodiola rosea, más néven rózsás varjúháj vagy aranygyökér) húsos levelű, télálló évelő, amely hideg hegyvidékeken és tengerparti sziklákon is él. Sziklakertbe, kavicsos ágyásba és cserépbe egyaránt jól illik. A hazai teleket fagyvédelem nélkül is kibírja.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 5–18 °C, min. -40 °C
- Nehézség
- Közepesen igényes
- Magasság
- 5–40 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény a rózsagyökér?
A rózsagyökér pozsgás jellegű, évelő növény. Vastag, pikkelyes, aromás gyöktörzséből több szár nő, magasságuk általában 5 és 40 cm között van. A levelek húsosak és szürkészöldek, a száron ülnek.
Nyáron, júniusban és júliusban apró, négyszirmú, sárga vagy zöldes virágok nyílnak sűrű fürtökben. A faj kétlaki: külön hím- és külön nővirágú növények vannak. Természetes élőhelyei az Arktisz hideg vidékei, valamint Európa, Ázsia és Észak-Amerika hegyei, például az Alpok és Skandinávia.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
Világos helyet kíván: a teljes napfényt és a félárnyékot egyaránt szereti. A hűvösebb környezet áll neki a legjobban. Sziklakertben, kavicságyásban vagy talajtakaróként is használható.
Öntözés
Vízigénye mérsékelt. A nyári hónapokban, júniustól augusztusig érdemes többet öntözni, a hűvösebb időszakban kevesebbet. A gyöktörzs a pangó vizet nem szereti, ezért fontos a jó vízelvezetés.
Talaj és átültetés
A sovány, jó vízelvezetésű, kavicsos talajt kedveli, amely enyhén savanyú (pH 5,0–6,5). A homokos, kavicsos és vályogos talaj is megfelel.
Cserépben tartva márciusban–áprilisban érdemes átültetni.
Tápanyag-utánpótlás
Tápanyagot elég áprilisban adni. Mivel a sovány talajt kedveli, nem érdemes túlzásba vinni.
Metszés
Télre a föld feletti hajtások elszáradnak. A kiszáradt szárakat novemberben vagy márciusban lehet visszavágni.
Ültetés és vetés
Kiültetni áprilisban, májusban vagy szeptemberben érdemes. Magról márciusban és áprilisban szabadba, februárban és márciusban pedig beltérben lehet vetni.
Áttelelés
Teljesen télálló, a gyöktörzsig visszahúzódik. A megadott legalacsonyabb elviselt hőmérséklet −40 °C, így a hazai, jellemzően −20 °C körüli téli mélypontokat takarás nélkül is bírja. Nyugalmi időszaka novembertől februárig tart.
Szaporítás
Háromféleképpen szaporítható: maggal, tőosztással és szárdugvánnyal. A tőosztás és a dugványozás ideje március–április, valamint szeptember.
Betakarítás és felhasználás
A betakarítás ideje szeptember–október. A leveleket és a hajtásokat nyersen (kesernyések) vagy spenótszerűen megfőzve fogyasztják, a kivonatával egyes vodkákat ízesítenek.
Ázsiában és Kelet-Európában hagyományosan adaptogénként használják, de a hatásra vonatkozó klinikai bizonyítékok gyengék.





























































































