Gyapjas tisztesfű
Stachys byzantina · Lamiaceae
Más néven: nyúlfül, nyúlfüle
A gyapjas tisztesfű (Stachys byzantina), más néven nyuszifül vagy nyúlfül, ezüstszürke, bársonyosan puha leveleiről ismert évelő. Szárazságtűrő, könnyen gondozható talajtakaró, és a hazai teleket is jól viseli. Ha jó vízelvezetésű helyre kerül, kevés törődéssel is sokáig szép marad.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 12–26 °C, min. -30 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 15–45 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény a gyapjas tisztesfű?
A gyapjas tisztesfű az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjába tartozó, lágyszárú, évelő növény. Természetes élőhelye Törökország, a Kaukázus, a Krím és Irán sziklás dombjai és száraz lejtői. Számos mérsékelt égövi területen kiszabadult a kertekből, és elvadult.
Alacsony, szétterülő szőnyeget alkot, amelyet gyapjas levélrózsák építenek fel. A levelek vastagok, puhák, hosszúkás-elliptikusak, 5–10 cm hosszúak, szélük fogazott, a sűrű, molyhos szőrzet miatt ezüstszürkék. A lomb félig örökzöld. A növény 15–45 cm magasra nő, és 30–90 cm szélesre terül, közepes ütemben. Gyökerező indáival terjed, ezért jó körülmények között agresszíven is szétterjedhet.
A 40–80 cm-es virágszárakon késő tavasztól nyárig, főleg júniustól augusztusig lilás-rózsaszín, apró, kétajkú virágok nyílnak sűrű fürtökben. Beporzás után apró, barna makkocskatermés fejlődik. A méhek szívesen látogatják, a gyapjúgyűjtő méhek a szőrzetet fészkükhöz hordják, a szarvasok viszont elkerülik.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A teljes napfényt és a félárnyékot is elviseli. Forró nyarakon jót tesz neki, ha délutánra árnyékot kap. Sziklakertbe, lejtőre, ágyások szegélyére és talajtakarónak egyaránt jó választás.
Öntözés és páratartalom
Kevés vizet igényel, ezért öntözzük mértékkel. A nedves lomb és a párás nyár betegségekre hajlamosít, így a vizet a tövére juttassuk, a levelekre ne. A szárazságot közepesen tűri.
Talaj és osztás
Átlagos vagy száraz, nagyon jó vízelvezetésű talajban érzi jól magát. Megfelel neki a homokos, a vályogos és a kavicsos talaj is, a nagyjából 6 és 8 közötti pH-t jól tűri.
Az idős növény közepe kopaszodhat. Ezért 2–4 évente érdemes felbontani és újraültetni, lehetőleg márciusban, áprilisban vagy szeptemberben.
Metszés és tisztítás
A virágzatot vágjuk le, így a lomb rendezett és tömör marad. Tavasszal távolítsuk el az elszáradt leveleket. A naptár szerint a metszés ideje március és július között van.
Ültetés és vetés
Kiültetni áprilisban, májusban vagy szeptemberben érdemes, 30 cm-es tőtávolsággal. Párásabb vidéken ültessük lejtőre vagy magasított ágyba, hogy ne rothadjon el. Konténerben is tartható.
Magról februárban és márciusban vethetünk beltéren, szabadföldbe márciusban és áprilisban.
Áttelelés
Télálló, a -30 °C-ot is kibírja, ami meghaladja a szokásos -20 °C körüli téli mélypontot. Kemény télben visszafagyhat, de a tövéből újra kihajt. A nyugalmi időszak novembertől februárig tart.
Szaporítás
A legegyszerűbb az osztás, márciusban, áprilisban vagy szeptemberben. Magról is szaporítható.
Gyakori gondok
Hajlamos lehet a gyökérrothadásra, a levélfoltosságra és a lisztharmatra.
Ha a levelek péppé válnak és barnulnak, az általában nedves lombra vagy párára utal. Javítsuk a vízelvezetést és a légmozgást, a vizet pedig a tőhöz öntsük. A kopasz tőközép az öregedés jele, ilyenkor 2–4 évente osszuk meg a növényt.
Felhasználás
Talajtakarónak, sziklakertbe és beporzóbarát ágyásba egyaránt jó. Brazíliában a levelét tésztában kisütve fogyasztják, állítólag halízű. Alkalmanként gyógynövényként is használják.













































































