Kecskefűz
Salix caprea · Salicaceae
Más néven: kecskefűz törzses
A kecskefűz (Salix caprea) Európában és Ázsiában őshonos, gyorsan növő lombhullató fa vagy nagy cserje. Kora tavasszal, még a levelek előtt hozza ezüstös barkáit. Könnyen nevelhető, a nedves talajt szereti, de a szárazabb helyet is elviseli.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 8–24 °C, min. -30 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 3–10 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A kecskefűz jellemzői
A kecskefűz többtörzsű cserje vagy kistermetű fa, magassága általában 3–10 m. Gyorsan nő, de rövid életű. Levelei szórt állásúak, épek, szélesek, 3–12 cm hosszúak. Színük tompa zöld és kissé szőrös, fonákuk szürke és gyapjas.
Kétlaki növény: a hím és a női barkák külön egyedeken nyílnak. A selymes, ezüstös barkák 3–7 cm hosszúak, márciusban és áprilisban jelennek meg. A hím barkák a virágpor kiszóródásakor sárgává válnak, a női barkák halványzöldek. Termése 5–10 mm-es tok, benne sok apró, gyapjas szőrű mag, amelyet a szél visz tovább.
Természetes élőhelye a folyópart, a tópart és a nedves talaj, de megjelenik szárazabb, bolygatott helyeken is. A tisztások és erdőszélek úttörő növénye.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
Teljes napfényben és félárnyékban is jól érzi magát. Ültetéskor számoljon a kifejlett mérettel, mert gyorsan magasra nő. Tóparti, vizes helyre különösen illik, sövénynek is használható.
A korai barkák nektárt és virágport adnak a méheknek, a fa pedig lepkék hernyóinak is tápnövénye. A lombját emlősök is lerághatják.
Öntözés
Mérsékelt vízigényű. A nedvesebb és a szárazabb helyet is elviseli, de egyenletes nedvességben fejlődik a legjobban.
Talaj
Alkalmazkodó növény, a legtöbb talajon megél, az agyagon is. A nedves, tápanyagdús, humuszos földet kedveli. A talaj legyen nedves, de jó vízelvezetésű.
Metszés
Az erős visszavágást is jól tűri. Hogy kompakt maradjon, virágzás után, tavasszal, áprilisban–májusban érdemes visszametszeni.
Ültetés
A kecskefűz márciusban, áprilisban, illetve októberben és novemberben ültethető ki. Válasszon napos vagy félárnyékos, inkább nedves helyet, és hagyjon elég teret a növekedésének.
Áttelelés
Teljesen télálló, a –30 °C körüli hideget is elviseli, ezért a szokásos –20 °C-os telet gond nélkül bírja. Nyugalmi időszaka novembertől februárig tart, külön védelemre nincs szüksége.
Szaporítás
Magról, dugványról és oltással szaporítható. A magvetés ideje május–június. A dugványozást június–júliusban érdemes végezni.
A faj rosszul gyökeresedik, főleg a fás dugványról. Ezért inkább zöld dugványt használjon, vagy vessen magot.
Gyakori problémák
A leveleken gubacsok jelenhetnek meg, ezeket gubacsszúnyogok okozzák. Többnyire csak esztétikai gond, az érintett leveleket el lehet távolítani.
Felhasználás
A barkás ágak vágott virágként használhatók, ezeket februárban–márciusban lehet szedni.
A kéreg szalicint és csersavat tartalmaz, hagyományosan fájdalom és láz enyhítésére használták.









































































