Fehér fűz
Salix alba · Salicaceae
Más néven: fehérfűz
A fehér fűz (Salix alba, más néven fehérfűz) ezüstös lombú, gyorsan növő lombhullató fa, amely a vizes, nedves helyeken érzi jól magát. Nálunk teljesen télálló, és könnyen nevelhető, de nagy mérete és törékeny faanyaga miatt a helyét gondosan kell megválasztani.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Magas
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -36 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 10–21 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A fehér fűz jellemzői
A fehér fűz évelő, lombhullató fa, amely Európában, Észak-Afrikában, Nyugat- és Közép-Ázsiában őshonos. Természetes élőhelye a patakpart, a tópart, az ártér és más nedves, rossz vízelvezetésű terület.
Magassága általában 10 és 21 méter között alakul, növekedése gyors. Koronája többnyire gömbölyded vagy csüngő, szabálytalan; a fa viszonylag rövid életű, faanyaga törékeny.
Levelei lándzsa alakúak, finoman fogazottak, nagyjából 5–10 cm hosszúak. Színük felül zöld, alul selymesen szőrös és fehéres, ettől ezüstös a fa összképe. Ősszel sárgára színeződnek.
Virágzása márciusban és áprilisban van. A porzós és a termős barkák külön fákon nyílnak: a porzósak sárgák, a termősek zöldesek. A beporzást rovarok végzik, a korai barkák a méheknek is táplálékot adnak. A kis toktermések a termős barkákban nyárközépre érnek, a selymes szőrű apró magvakat pedig a szél szórja szét.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A fehér fűz a teljes napfényt és a részleges árnyékot is jól viseli, napos vagy félárnyékos helyen fejlődik a legjobban. Nagy, szétterülő gyökérzete messze elér, és nagy területről szívja a vizet, ezért tóparton, patak mellett, vizes kertrészben ideális.
Öntözés
Az egyik legfontosabb szabály, hogy a talaj végig nedves vagy vizes maradjon. A fehér fűz a száraz talajt nem tűri, a szárazságtűrése gyenge.
A legtöbb vizet júniusban, júliusban és augusztusban igényli, ilyenkor érdemes többet öntözni, ha a hely természetesen nem vizes.
Talaj
A legtöbb talajtípuson megél, ha elég nedves: jó a vályog, az agyag, a homokos és a humuszban gazdag talaj, valamint a vizenyős, lápos hely is. A kémhatás nagyjából 5,5 és 8,5 közötti lehet. Az időszakos elöntést elviseli, az állandó vízborítást is tűri.
Ültetés
Ültetni márciusban, áprilisban, októberben vagy novemberben érdemes. Hagyjunk neki bőven helyet a víz közelében, épületektől és csatornáktól távol, mert a faanyag törékeny, az avar pedig sok.
Metszés
A metszés ideje február és március. A visszavágás (sarjaztatás) és a koronanyesés hagyományos eljárás, a színes hajtású fajtáknál ez adja a legszebb hajtásokat. A száraz, elhalt ágakat érdemes rendszeresen eltávolítani.
Áttelelés
A fehér fűz teljesen télálló, a fagyot –36 °C-ig kibírja, így külön védelemre nincs szüksége. Nyugalmi időszaka novembertől februárig tart.
Szaporítás
Szaporítható szárdugvánnyal és magról. A magvetés ideje június. További szaporítási időszakok: január, február, július és december.
Gyakori problémák
A törékeny faanyag miatt gyakori az ágtörés, és sok avar keletkezik. Ezen az segít, ha a fát építményektől távol ültetjük, és az elhalt ágakat eltávolítjuk.
A hervadás és az ágak visszahalása mögött vízjelbetegség (watermark disease) vagy a fűz antraknózisa állhat. Ilyenkor a károsodott részeket el kell távolítani, szükség esetén pedig ellenállóbb szaporítóanyaggal újra kell telepíteni. További ismert betegsége a kéregrák (canker).
Felhasználás
A fehér fűz kérgét a népi gyógyászatban hagyományosan láz és fájdalmak esetén használták, mert szalicint tartalmaz. Kertben díszfának, vizes helyek beültetésére való, korai barkái a méheknek is jó táplálékforrást adnak. A kis emlősök a levelét és a barkáját eszik, az énekesmadarak pedig a vékony ágai között fészkelnek.









































































