Mezei juhar
Acer campestre · Sapindaceae
Más néven: mezeijuhar
A mezei juhar (Acer campestre, másik írásmóddal mezeijuhar) hazai erdőszéleken és cserjések között is gyakori, könnyen nevelhető lombhullató fa. Lassan nő, a metszést jól tűri, ezért díszfának és sövénynek is ültetik. Hidegtűrő, nagyobb törődést ritkán igényel.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Teljes napsütés
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 8–24 °C, min. -25 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 8–25 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A mezei juhar jellemzői
A mezei juhar lombhullató, évelő fa, amely gyakran több törzzsel nő, ezért kisebb fának vagy nagy cserjének is látszik. Koronája sűrű és gömbölyded. Magassága jellemzően 8–25 m, szélessége 5–11 m, növekedése lassú.
Levelei átellenesek, egyszerűek, öt tompa, lekerekített karéjjal és ép szélűek. Felül matt zöldek, alul pelyhesek. A levélnyél törésekor tejszerű nedv jelenik meg. Ősszel a lomb sárgára színeződik.
Áprilisban és májusban nyílik, a levelek kibomlásával egy időben. Apró, sárgászöld virágai felálló fürtökben ülnek, és rovarok porozzák. A termés páros, szárnyas ikerlependék: a két szárny szinte egyenesen szétnyílik, ősszel barnára érik. Természetes élőhelye Európa nagy részén, a Kaukázusig, Törökországig és Iránig húzódik, valamint megtalálható az észak-afrikai Atlasz-hegységben. Leginkább semleges vagy meszes talajú, nyílt lombhullató erdőkben, sövényekben és erdőszéleken él.
A fa bonsainak is nevelhető.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A mezei juhar a napos helyet és a félárnyékot is elviseli. A fiatal fák az árnyékot jól tűrik, az idősebb, termést hozó példányoknak viszont több fényre van szükségük. Mivel kifejlett példánya jókora méretű, érdemes már ültetéskor számolni az 5–11 m-es lombszélességgel.
Virágai táplálják a méheket és más rovarokat, a fa a lepkéknek, molyoknak és énekesmadaraknak is otthont adhat.
Öntözés
Közepes vízigényű fa. Megeredésig rendszeres öntözést kér, a kifejlett fák viszont a száraz talajt is elviselik, szárazságtűrése közepesnek mondható. Legtöbb vizet júniusban, júliusban és augusztusban igényel, ilyenkor érdemes különösen figyelni a fiatal példányokra.
Talaj
Többféle talajon megél: vályogon, agyagon, homokon és meszes talajon is. A talaj kémhatása 6 és 8 között megfelelő. A legjobb a nedves, de jó vízelvezetésű talaj.
Gyökérzete sekély, szétterülő, és a fa könnyen átültethető.
Tápanyag-utánpótlás
Tápanyag-utánpótlásra márciusban és áprilisban kerül sor. Különösebb igénye nincs, a lassú növekedés a fajra jellemző.
Metszés
A mezei juhar az erős metszést is jól viseli. A sövényt nyár végén érdemes nyírni, a fákat a nyugalmi időszakban vagy nyáron lehet metszeni. A tavaszi nedvkeringés idején kerülendő a vágás.
A gondozási naptárban a metszés ideje július és augusztus.
Ültetés
Kiültetni márciusban, októberben vagy novemberben lehet. A sekély, szétterülő gyökérzet miatt jól bírja az ültetést. Sűrű koronája és metszéstűrése miatt sövénynek is alkalmas.
Áttelelés
Teljesen télálló, a hazai fagyokat védelem nélkül kibírja. A nyugalmi időszak januárban, februárban, novemberben és decemberben van.
Szaporítás
Magról és oltással szaporítható. A vetés és a szaporítás ideje október és november. Sok magot hoz, ezért helyenként gyomosodhat, a kertben megjelenő magoncokat érdemes időben eltávolítani.
Gondok és kártevők
Előfordulhat rajta pajzstetű, levéltetű, gubacsatka és araszolólepke-hernyó. A betegségek közül az antraknózis, a verticilliumos hervadás, a lisztharmat, a nectriás kéregelhalás és a levélfoltosság fordulhat elő.
Fehér bevonat a leveleken: lisztharmatra utal. Érdemes javítani a szellőzést, és leszedni a fertőzött leveleket. Hervadó ágak: verticilliumos hervadás lehet, ilyenkor az elhalt részeket érdemes kivágni, és kerülni a fa megterhelését. Ragadós levelek: a levéltetvek mézharmata, amelyet a természetes ellenségek segítségével vagy lemosással lehet kezelni.






































































