Moringa

Moringa oleifera · Moringaceae

Más néven: lóretekfa, moringa por

A moringa (Moringa oleifera, más néven lóretekfa) gyorsan növő, melegkedvelő fa. Nálunk nem télálló, ezért erkélyen vagy teraszon, fagymentes teleltetéssel tartható. Cserépben ültetve a napos, jó vízelvezetésű hely és a mértékletes öntözés a legfontosabb.

Fény: Teljes napsütés
Öntözés: Alacsony
Páratartalom: Alacsony
Hőmérséklet: 25–35 °C, min. 0 °C
Nehézség: Közepesen igényes
Magasság: 5–12 m

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

Beltéri vetésÁtültetésMetszésSzaporításTápoldatozásTöbb vízFagyvédelemNyugalmi időszak

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

A moringa jellemzői

A moringa a Moringaceae családba tartozó lombhullató, évelő fa. Őshazája Észak-India és Pakisztán, de a trópusokon és a szubtrópusokon széles körben termesztik, és sok helyen elvadult. Természetes környezetében a félszáraz és trópusi alföldek jó vízelvezetésű, homokos vagy vályogos talaját kedveli.

Rövid életű, gyorsan növő fa, nyitott koronával és lehajló, törékeny ágakkal. Szülőföldjén általában 5–12 méteresre nő. Levelei háromszorosan szárnyaltak, tollasak, zöldek, és könnyű lombozatot adnak.

Virágai illatosak, öt egyenlőtlen, sárgásfehér szirommal, nagyjából 1–1,5 cm hosszúak, és 10–25 cm-es, lecsüngő bugákban nyílnak. Termése lecsüngő, háromélű, barna tok, 20–45 cm hosszú, sötétbarna, szárnyas, gömbölyű magokkal. Egyes országokban inváziós fajként tartják nyilván, de a beszámolók szerint alacsony az inváziós hajlama, és a háborítatlan növényzetet nem szorítja ki.

Termesztés és gondozás

Fény és elhelyezés

A moringa nap- és hőkedvelő, teljes napfényt igényel. Nyáron a legmelegebb, legnaposabb erkély- vagy teraszhely való neki.

Alsó túlélési határa kb. 0 °C, a hazai tél mélypontja pedig akár –20 °C is lehet, ezért szabadföldben nem marad meg. Ősszel és tavasszal is figyelni kell a fagyra: a fagyvédelem januártól áprilisig, valamint októbertől decemberig szükséges.

Öntözés

A moringa szárazságtűrő, száraz vidékeken akár pusztán az esőből is megél. A legnagyobb veszélyt a pangó víz jelenti, mert a gumós főgyökér vízállásos talajban megrohad.

Általában mértékletesen öntözzük, a nyári hónapokban (júniustól augusztusig) valamivel többet. A téli pihenő idején (november–február) csak keveset öntözzünk.

Talaj és átültetés

Jó vízelvezetésű, homokos vagy vályogos, semleges vagy enyhén savanyú talaj való neki, a pH-ja kb. 6,3–7,0 között legyen. Cserépben a lényeg a szabadon áteresztő keverék és a vízelvezető nyílás.

Átültetni áprilisban vagy májusban érdemes.

Tápanyag-utánpótlás

A növekedési időszakban, májustól augusztusig tápoldatozzuk. A téli pihenő alatt nem szükséges.

Metszés

A metszést áprilisban végezzük. Az ágak törékenyek, ezért óvatosan dolgozzunk. Gyors növekedése miatt a fa valószínűleg jól tűri a visszavágást, de erről nincs részletes adatunk.

Teleltetés

Mivel a moringa nem fagytűrő, fagymentes helyre kell vinni, mielőtt hidegre fordul az idő. Lombhullató fa, a pihenő idején (november–február) a levelei hullhatnak. Ilyenkor ritkán öntözzük, és nem tápoljuk.

A hideg levélvesztést okozhat, ezért tavasszal is csak a fagyveszély elmúltával tegyük ki a szabadba.

Szaporítás

Magról vagy szárdugványról szaporítható. A magokat márciusban vagy áprilisban érdemes beltérben elvetni. A dugványozásra az április–május a megfelelő időszak.

Gyakori problémák

Gyökérrothadás és hervadás: oka a pangó víz. Javítsuk a vízelvezetést, és öntözzünk kevesebbet.

Levélvesztés: oka lehet hernyókártétel vagy hideg. Védekezzünk a hernyók ellen, és óvjuk a hidegtől.

A moringát többek között hernyók, levéltetvek, szárfúró rovarok, gyümölcslegyek és termeszek károsíthatják. Betegségei közül a lisztharmat és a gyökérrothadás említhető.

Felhasználás

A moringa ehető. A zsenge hüvelyeket és leveleket zöldségként fogyasztják, a gyökér íze tormára emlékeztet. Ehető részei még a magok is. A hagyományos orvoslásban is használják, a magokat pedig víztisztításra is.