Pipacs

Papaver rhoeas · Papaveraceae

Más néven: vadmák, pipacs mag

A pipacs (Papaver rhoeas), más néven vadmák, egynyári növény, amely napos helyen, laza talajban szinte magától is megél. Virágai egy napig nyílnak, de a növény májustól augusztusig folyamatosan hozza újakat. Gondozása leginkább a helyes vetésen és a mértékletes öntözésen múlik.

Fény: Teljes napsütés
Öntözés: Alacsony
Páratartalom: Alacsony
Hőmérséklet: 10–24 °C, min. -15 °C
Nehézség: Igénytelen
Magasság: 30–70 cm

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

VetésSzaporításVirágzásBetakarítás

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

A pipacs jellemzői

A pipacs a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó, lágyszárú egynyári növény. Általában 30–70 cm magasra nő, felálló, olykor elágazó, hosszú, szőrös virágszárakkal. A levelei szőrösek, durván fogazottak, szabálytalanul karéjosak, és legfeljebb 15 cm hosszúak.

A csésze alakú virágok 5–10 cm átmérőjűek, négy ráncos szirommal. Többnyire élénkpiros színűek, a tövüknél fekete folttal, de létezik fehér, rózsaszín, lila és narancs változat is. Egy-egy virág egy napig tart. A termés kopasz, tojásdad toktermés, amely sok apró, fekete magot érlel.

Eredeti elterjedési területe Észak-Afrika, Európa és Nyugat-Ázsia. Természetes élőhelyei a bolygatott talajok, szántók, útszélek és parlagok.

Termesztés és gondozás

Fény és hely

A pipacs teljes napfényt kér. Forró nyarakon jót tesz neki az enyhe délutáni árnyék. Jól mutat kavicságyban, sziklakertben és vadvirágos foltokban, a virágai pedig vágott virágként is használhatók. A beporzó rovarok kedvelik.

Öntözés

Takarékosan öntözzük. A tartósan nedves talajban a gyökerek könnyen elrothadnak, ezért inkább a szárazabb oldalon tartsuk.

Talaj

Tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű vályog- vagy homoktalajt szeret, semleges vagy meszes kémhatással (a pH nagyjából 6,5 és 8,0 között). A talaj legyen jól vízáteresztő, a pangó víz a legnagyobb ellensége.

Vetés és ültetés

A magot a jól letaposott, tömör talaj felszínére szórjuk, nem fedjük be, mert a mély vetés rontja a csírázást. A vetési időszak március–április, illetve szeptember–október.

A pipacs nem szereti a gyökerek bolygatását, ezért ne palántázzuk és ne ültessük át, hanem eleve a végleges helyére vessük.

Figyelem: a pipacs gyomszerű, kiszabadul a kertből, és hosszú életű magbankot hoz létre, ezért tartsuk szemmel a terjedését.

Virágzás és visszavágás

A virágzás májustól augusztusig tart. Az elnyílt virágok eltávolításával meghosszabbíthatjuk a virágzást. Ha azt szeretnénk, hogy a növény magról magától újra kikeljen, hagyjuk a terméseket a növényen.

Áttelelés

A pipacs egynyári, a növény elpusztul, és magként marad fenn. Az ősszel vetett magoncok áttelelnek, így szeptemberi–októberi vetéssel korábbi virágzás érhető el.

Szaporítás

A pipacs kizárólag magról szaporítható. A magokat márciusban–áprilisban vagy szeptemberben–októberben vessük el, a felszínre.

Gyakori problémák

A pipacsot a gyökérrothadás, a szürkepenész (botrytis) és a lisztharmat veszélyeztetheti.

Gyökérrothadás: oka a nedves talaj, a megoldás a vízelvezetés javítása.

Fehér, lisztes bevonat: lisztharmat. Javíthatunk a levegőzésen, és ne locsoljuk a lombot.

Gyenge csírázás: oka általában a túl mélyre vetett mag. Vessük a felszínre.

Magfogás és felhasználás

A magokat augusztusban–szeptemberben gyűjthetjük. A fekete magot nyersen vagy kenyérben, péksüteményekben fogyasztják, a szirmokból pedig vörös színezék nyerhető.

Hagyományosan a szirupot altatóként, a növényt pedig fájdalomra és köszvényre használták. Ez csak hagyományos felhasználás, nem orvosi tanács.