Illatos ternye
Lobularia maritima · Brassicaceae
Más néven: tengerparti fülesternye, lobularia
Az illatos ternye (más néven tengerparti ternye vagy lobularia) alacsony, párnaszerűen terjedő növény, amely május és október között szinte megállás nélkül virágzik. Mézillatú virágai a méheket és a zengőlegyeket is odavonzzák. Nálunk a fagyok miatt egynyáriként nevelik, és könnyen gondozható.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 10–24 °C, min. -5 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 5–30 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény az illatos ternye?
A Lobularia maritima a káposztafélék családjába tartozik. Őshazája a Földközi-tenger térsége (Dél-Európa és Észak-Afrika) és Makaronézia, természetes élőhelyén homokos tengerparton, dűnéken, szántók szélén, falakon és parlagon is megtalálható, szívesen nő mészben gazdag talajon.
Magassága 5–30 cm, szélessége általában 20–45 cm. Növekedése közepes, termete alacsony, párnaszerű, sűrűn elágazó, szétterülő hajtásokkal. A levelei váltakozó állásúak, ülők, szőrösek, keskenyen ovális vagy lándzsa alakúak, szürkészöldek, hosszuk általában 1–4 cm.
A virágok aprók, négyszirmúak, kb. 5 mm szélesek, sűrű fürtökben nyílnak és mézillatúak. A színük fehér, rózsaszín, lila, ibolya vagy sárga lehet.
Termesztés és gondozás
Fényigény és hely
Napos vagy félárnyékos helyen érzi jól magát. Forró nyarakon jót tesz neki a délutáni árnyék.
Alacsony termete miatt jó szegélynövény és talajtakaró, a sziklakertben is jól mutat.
Öntözés
Kiültetés után, amíg begyökeresedik, rendszeresen öntözzük. A begyökeresedett növény a szárazságot jól tűri.
Kerüljük a tartósan vizes talajt, mert abban a növény elrothad. Júliusban és augusztusban érdemes többet öntözni.
Talaj
Bármilyen jó vízáteresztő talajban megél, a semleges vagy enyhén lúgos kémhatást kedveli (pH 6–8). Jó választás a vályog- vagy homokos talaj. A pangó víz a fő veszély, ezért a laza, szabadon áteresztő talaj a lényeg.
Tápanyag-utánpótlás
Tápanyagot májusban és júniusban érdemes adni, a virágzás megindulásakor.
Visszavágás
Ha nyár közepén, júliusban a virágzás gyengül, vágjuk vissza a növényt nagyjából a felére. Utána öntözzük meg, így megújul a virágzás. A nagy hőség is leállíthatja a virágzást, ilyenkor ugyanez a teendő.
Vetés és ültetés
Beltérben márciusban és áprilisban vethetjük, szabadföldbe pedig áprilisban és májusban. A palántákat is áprilisban–májusban, közvetlenül az utolsó fagyok előtt ültessük ki. Április–májusban védjük a fagytól.
A tőtávolság 20 cm. A kiültetett növények körül gyakran megjelennek magról kelt csemeték is.
Áttelelés
Nálunk szabadban nem telel át: a növény legfeljebb körülbelül -5 °C-ig bírja, a tipikus téli mélypont viszont -20 °C. Egynyáriként kezeljük. A pihenőidő november–február. A magról kelt csemeték tavasszal újra megjelenhetnek.
Szaporítás
Magról vagy szárdugványról szaporítható, leginkább márciustól májusig.
Gyakori problémák
Nyári virágzási leállás: oka a hőség. Vágjuk vissza a növényt, és öntözzük meg.
Szár- vagy tőrothadás: oka a rossz vízelvezetésű talaj. Javítsuk a vízelvezetést.
Peronoszpóra: párás, zsúfolt környezetben jelenik meg. Ültessük ritkábban, és a növény tövét öntözzük.
Felhasználás
A virág, a levél és a zsenge szár ehető, nyersen vagy főzve. Az íze enyhén csípős, mint más keresztesvirágúaké. Június és szeptember között szedhető.
A mézillat a méheket, zengőlegyeket, darazsakat és lepkéket vonzza, de a ragadozó rovarokat is.





















































































