Erdei szellőrózsa
Anemone sylvestris · Ranunculaceae
Az erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris) télálló, könnyen gondozható évelő, amely tavasszal illatos, fehér virágokat hoz. Foltszerűen terjed, ezért talajtakaróként is jól használható. Száraz, meszes talajon és napos helyen érzi igazán jól magát.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Teljes napsütés
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 8–22 °C, min. -35 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 30–50 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Az erdei szellőrózsa jellemzői
Az erdei szellőrózsa a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó lágyszárú évelő. Őshonos Európa mérsékelt övi tájain Franciaországtól és Németországtól a Balkánon és a Kaukázuson át Szibériáig, Mongóliáig és Észak-Kínáig. Természetes élőhelye a száraz gyep, a sztyepprét, a világos erdőszél és a meszes talajú cserjés.
Csomósan nő, föld alatti kifutókkal terjed, magassága 30-50 cm, szélessége 30-60 cm. Levelei tenyeresen osztottak, sötétzöldek, fonákjukon kissé szőrösek. Az enyhén illatos, fehér, körülbelül 5 cm széles, ötszirmú virágok május-júniusban nyílnak, lehajlók vagy oldalra néznek. Gyakran másodvirágzás is előfordul. A virágok után gyapjas szőrű termésekből álló magfejek maradnak.
Növekedése mérsékelt, gondozása egyszerű. A méhek és más beporzók számára is értékes kerti növény.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
Teljes napfényen vagy enyhe félárnyékban érzi jól magát. A napos, jó vízelvezetésű hely a legmegfelelőbb. Mivel talajtakaróként is használható, nagyobb foltokban, évelőágyakban vagy száraz, meszes kertrészekben is jól mutat.
Öntözés
A viszonylag száraz vagy mérsékelten nedves talajt kedveli. A szárazságot közepesen tűri, ezért hosszan tartó aszály idején érdemes öntözni. Állandóan nedves, pangóvizes helyre nem való.
Talaj és osztás
Jó vízelvezetésű, meszes vályogtalajt igényel, ideális pH-ja 6,5 és 8,0 között van. A szegényes, száraz talajt is elviseli, a kavicsos talaj sem okoz gondot.
A besűrűsödött töveket néhány évente érdemes osztani, tavasszal (március) vagy ősszel (szeptember).
Tápanyag-utánpótlás
Kevés tápanyagot igényel. Áprilisban egy réteg komposzt a tő köré elegendő.
Ültetés
Tavasszal (április-május) vagy ősszel (szeptember-október) ültethető napos helyre. A tövek között hagyjunk nagyjából 40 cm-t, mert a növény kifutókkal terjed, és idővel összefüggő foltot hoz létre.
Metszés és visszavágás
Az elszáradt szárakat ősszel (november) vagy tél végén (március) vágjuk vissza. A nem kívánt kifutókat távolítsuk el, így a növény nem terjed túl a kijelölt területen.
Áttelelés
Teljesen télálló, akár -35 °C-ot is elvisel, ezért hazai teleken nem kell külön védelem. A föld feletti részei elpusztulnak, a növény tavasszal újra kihajt. A nyugalmi időszak novembertől februárig tart.
Szaporítás
Háromféleképpen szaporítható: tőosztással, gyökérdugvánnyal és magvetéssel. A tőosztás és a gyökérdugványozás ideje március-április vagy szeptember-október. Magot márciusban-áprilisban vagy szeptemberben lehet szabadföldbe vetni, beltéri előnevelésre február-március a megfelelő.




































































