Armeria maritima
Plumbaginaceae
Más néven: istác, tengerparti istác, armeria, magas istác
Az armeria maritima, más néven istác vagy tengerparti istác, párnaszerűen növő, örökzöld évelő, amelynek gömbölyű, papírszerű virágfejei tavasszal nyílnak. Sovány, jó vízelvezetésű talajt kedvel, ezért sziklakertbe, szegélynek és edénybe is jól használható. Általában könnyen gondozható.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 8–22 °C, min. -33 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 15–60 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény az armeria maritima?
Az armeria (Plumbaginaceae család) hűvös mérsékelt övi partvidékeken és hegyekben él Európában, Grönlandon, Észak-Ázsiában és Észak-Amerika nyugati részén. Természetes élőhelye a tengerparti szikla, a sós mocsár, a homokos gyep és a sózott útszél, de előfordul a hegyi sziklákon is.
A növény kompakt, lassan növő, gyepszerű, örökzöld évelő. Vékony, füvekhez hasonló, sötétzöld levelei 8-15 cm hosszúak, tőlevélrózsában állnak, szélük néha finoman szőrös. A virágzatot hosszú, levéltelen szárak hordják: a gömb alakú fejek színe rózsaszín, fehér, lila vagy piros lehet. Összességében 15-60 cm magasra nő, a töve általában 20-30 cm széles.
A méhek és a pillangók szívesen látogatják, a virágai vágott virágnak is felhasználhatók. Termése apró, száraz tok, egyetlen maggal.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
Teljes napon érzi legjobban magát, de elviseli az enyhe árnyékot is. Árnyékban vagy túl gazdag talajban kevesebb virágot hoz, ilyenkor érdemes naposabb helyre átültetni. Jól mutat sziklakertben, ágyások szegélyén, talajtakaróként, valamint konténerben és erkélyen is.
Öntözés
Az istác szárazságtűrő, vízigénye kicsi. A száraz vagy mérsékelten nedves talajt szereti. A felesleges víz gyökérrothadást okoz, ezért inkább ritkábban öntözzük, mint túl bőven.
Talaj és átültetés
Sovány, homokos vagy köves, jó vízelvezetésű talajt igényel, a sót is tűri. Megfelel a homokos, a kavicsos és a vályogtalaj, a kémhatás általában 5,5 és 7,5 között jó.
Az edényben tartott példányt márciusban vagy áprilisban ültethetjük át.
Tápanyag-utánpótlás
Trágyázásra alig van szükség. Ha mégis adunk tápanyagot, áprilisban tegyük, és csak mértékkel. A túl gazdag talaj ugyanis a virágzás rovására megy.
Metszés
Az elvirágzott fejeket vágjuk le; erre a nyár közepe, vagyis július is jó alkalom, és ez ösztönözheti az utóvirágzást. A megviselt, csúnya leveleket tavasszal, márciusban nyessük vissza.
Ültetés és vetés
Tavasszal (április, május) vagy ősszel (szeptember) ültessük napos, kavicsos helyre, kb. 25 cm-es tőtávolsággal.
Magról is szaporítható: szabadföldbe márciusban, áprilisban vagy szeptemberben vethetjük, beltérben februárban és márciusban előnevelhetjük.
Áttelelés
Teljesen télálló, a növény legfeljebb -33 °C-ig bírja, a szokásos -20 °C körüli téli mélypontot tehát jól átvészeli. Télen a legfontosabb a jó vízelvezetésű talaj. A pihenőidőszak november–február között tart.
Szaporítás
Három módon szaporítható: magvetéssel, tőosztással és szárdugvánnyal. A szaporításra március, április és szeptember alkalmas. A tőosztás egyúttal az öregedő növény megújítására is jó.
Gyakori problémák
Kártevőként levéltetű, meztelen csiga és házas csiga jelenhet meg, betegségként lisztharmat és gyökérrothadás.
A tő közepe kiritkul: ez az öregedés jele, ilyenkor osszuk meg és ültessük újra a növényt.
Gyökérrothadás: túl nedves talaj okozza, a megoldás a vízelvezetés javítása.
Kevés virág: árnyék vagy túl gazdag talaj okozza. Ültessük napos helyre, és ne trágyázzuk.













































































