Fotó: Paul van de Velde from Netherlands, CC BY 2.0, Wikimedia Commons

Fotó: ImagePerson, CC BY 4.0, Wikimedia Commons

Fotó: ImagePerson, CC BY 4.0, Wikimedia Commons

Fotó: Sam Thomas, CC BY 2.0, Wikimedia Commons

Fotó: Emmanuel Henry, CC BY 3.0, Wikimedia Commons

Fotó: Haggeswood, CC BY 4.0, Wikimedia Commons

Évelők Virághagymák

Szellőrózsa

Anemone · Ranunculaceae

Más néven: anemóna, kerti szellőrózsa

A szellőrózsa (Anemone), más néven anemóna vagy kerti szellőrózsa, a boglárkafélék családjába tartozó, kerti évelő és hagymás-gumós növények nemzetsége. Hazánk telein szabadban is áttelel, és fajtól függően tavasztól késő őszig hozza csésze alakú virágait. Általában könnyen nevelhető, a legfontosabb a nedves, de jó vízelvezetésű talaj.

Fény: Napfény vagy félárnyék, Teljes napsütés
Öntözés: Közepes
Páratartalom: Mérsékelt
Hőmérséklet: 8–22 °C, min. -25 °C
Nehézség: Igénytelen
Magasság: 0,1–1,2 m

Fajok és fajták

Japán szellőrózsa

Anemone hybrida

Félárnyék
Közepes

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

Beltéri vetésVetésKiültetésÁtültetésMetszésSzaporításTápoldatozásTöbb vízVirágzásFagyvédelemNyugalmi időszak

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

A szellőrózsa jellemzői

A szellőrózsa lágyszárú évelő, amely a hideg évszakban visszahúzódik. Fajtól függően gumóból, gyöktörzsből vagy rostos gyökérből fejlődik, bokrosodó növekedésű, habitusa a felállótól a kúszóig változik. A levelei főként tőlevelek, hosszú nyelűek, zöldek, egyszerűek vagy összetettek, szélük fogas vagy ép.

A virág csésze alakú, sziromszerű csészelevelekkel és sok porzóval, magányosan vagy csoportosan nyílik a levélszerű murvalevelek fölött. A színe fehér, rózsaszín, piros, lila, ibolya, sárga vagy kék lehet. A termés csőrös makkocskákból álló csomó, némelyiken tollas függelékkel. A magasság fajtól függően nagyjából 10 és 120 cm között változik, a növekedés lassú.

A nemzetség természetes élőhelye az erdőktől az alpesi réteken át a nedves, árnyas helyekig és a forró, száraz lejtőkig terjed, ezért a fajok igényei eltérhetnek.

Termesztés és gondozás

Fény és elhelyezés

A szellőrózsa a napos helytől a részleges vagy szűrt árnyékig jól érzi magát. Az erdei fajok inkább az árnyékot kedvelik. Kerti ágyásban, évelőágyban és kiültetett konténerben is jól mutat. A méhek és a pillangók szívesen látogatják, a szarvas és a nyúl általában nem bántja.

Öntözés

A talaj legyen mérsékelten nedves, de jó vízelvezetésű. Májusban és augusztusban, a melegebb hónapokban érdemes többet öntözni. Az állandóan vizes talajban a gyökerek elrothadnak, ezért kerüljük a pangó vizet.

Talaj és átültetés

Jó választás a szerves anyagban gazdag, javított, jó vízelvezetésű talaj. A növény agyagos, vályogos, homokos és humuszos talajban is megél, ha a víz nem áll meg benne. Átültetni márciusban vagy szeptemberben célszerű.

Tápanyag-utánpótlás

A szellőrózsát márciusban és áprilisban érdemes táplálni, a tavaszi növekedés kezdetén. A szerves anyagban gazdag talaj sokat segít.

Metszés

Mivel a lombozata a hideg évszakban visszahúzódik, a leszáradt részeket októberben vagy novemberben lehet eltávolítani.

Ültetés és vetés

A gumókat ültetés előtt nagyjából 4 órára áztassuk be, majd napos vagy szűrt fényű helyen 2,5–5 cm mélyen és 5–10 cm távolságra ültessük el. Az ültetési idő március–április, valamint szeptember–október. A kifejlett növények között nagyjából 20 cm távolság javasolt.

Magról februárban és márciusban otthon, márciusban és áprilisban pedig szabadba is vethetünk.

Áttelelés

A szellőrózsa a fagyos telű, közép-európai éghajlaton szabadban is áttelel, a nemzetség körülbelül -25 °C-ig viseli a hideget, míg a szokásos téli mélypont nagyjából -20 °C. A nyugalmi időszak januárban, februárban, novemberben és decemberben van, ilyenkor érdemes a növényt a fagytól óvni, főleg az edényben tartottakat.

Szaporítás

A szaporítás történhet tőosztással, magvetéssel vagy gyökérdugványozással. A tőosztásra márciusban és szeptemberben érdemes sort keríteni.

Gyakori problémák

A leggyakoribb gond a gyökérrothadás, amelyet a túl nedves talaj okoz. A megoldás a vízelvezetés javítása.

A lyukas, megrágott leveleket rendszerint a gyökérnyakat rágó fonálhernyók (cutworm) és molylepke-hernyók okozzák. Kézzel összeszedhetjük őket, vagy védőgyűrűket is használhatunk.