Sásliliom

A legjobban napos helyen virágzik, naponta legalább 6 óra napsütéssel. Félárnyékot is elvisel, de ott kevesebb virágot hoz. Talajtakaróként és sziklakertben is használható, magas fajtái évelőágyakban mutatnak jól.

Az első évben és száraz időszakokban rendszeresen öntözzük. A begyökeresedett tövek a szárazabb időszakokat is jól bírják. A legtöbb vizet júniusban, júliusban és augusztusban igénylik, a virágzás idején.

Hétköznapi kerti földben is jól érzi magát, ha szerves anyaggal dúsítjuk. A durvább és a finomabb szerkezetű talajhoz is alkalmazkodik. Legjobb a nedves, de jó vízelvezetésű, humuszos vagy vályogos talaj.

Márciusban és áprilisban, majd júniusban érdemes tápanyagot adni. Szerves anyagban gazdag talajban a növény szépen fejlődik.

Az elvirágzott virágszárakat távolítsuk el. A leszáradt lombot ősszel (októberben, novemberben) vagy kora tavasszal vágjuk vissza. A lomb télre elhal, tavasszal újra kihajt.

Ültetni áprilisban, májusban vagy szeptemberben érdemes. A gumós gyökereket kb. 2,5 cm földdel takarjuk, a tő a talaj szintjében maradjon.

A sásliliom télálló, akár -30 °C-ig fagytűrő, a földben maradhat. Kiszedni általában nem kell. A nyugalmi időszak január, február, november és december.

Leggyakrabban tőosztással szaporítjuk, márciusban, áprilisban vagy szeptemberben. A magvetés is lehetséges: beltérben februárban-márciusban, szabadban márciusban-áprilisban vethetünk.

Kevés virág: oka a túl sok árnyék vagy a túl sűrű tő. Ültessük naposabb helyre, vagy osszuk meg a tövet.

Sárga, csíkos levelek: levélcsíkosodás vagy vízhiány okozhatja. Távolítsuk el az érintett leveleket, és száraz időben öntözzünk.

Rágott lomb és bimbó: a szarvas okozza. Védekezhetünk riasztószerrel vagy kerítéssel.

A sásliliom vágott virágnak is használható, és a beporzók kedvelik: a pillangók nektárforrásként látogatják. Egyes fajok szirmait és bimbóit fogyasztják, de ehhez győződjünk meg a faj azonosságáról, háziállatoknak pedig ne adjunk belőle.