Japán szellőrózsa

Anemone hybrida · Ranunculaceae

Más néven: őszi szellőrózsa

A japán szellőrózsa (más néven őszi szellőrózsa vagy Anemone hybrida) augusztustól októberig virágzó, könnyen gondozható évelő. Kínai és japán szellőrózsafajokból származó kerti hibrid, amely a hideg teleket is jól viseli. Félárnyékban, nedves, humuszos talajban érzi jól magát.

Fény: Félárnyék, Napfény vagy félárnyék
Öntözés: Közepes
Páratartalom: Mérsékelt
Hőmérséklet: 10–24 °C, min. -30 °C
Nehézség: Igénytelen
Magasság: 30–90 cm

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

KiültetésMetszésSzaporításTápoldatozásTöbb vízVirágzásBetakarításFagyvédelemNyugalmi időszak

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

Milyen növény a japán szellőrózsa?

A japán szellőrózsa a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó lágyszárú évelő. Kerti eredetű, kínai és japán szellőrózsafajokból alakult ki, ezért vadon nem fordul elő. Gyökértörzsekkel terjedő, bokros, kupolás növekedésű növény, 30–90 cm magasra nő, és 45–90 cm szélesre terül. Növekedése mérsékelt ütemű.

A tőlevelek sötétzöldek, enyhén szőrösek, hármasan összetettek vagy tenyeresen karéjosak, szélük fogas. A vékony, drótszerű virágszárak a lombozat fölé emelkednek. A csésze vagy tányér alakú virágok 5–8 cm átmérőjűek, 6–9 egymást fedő lepellevéllel, sárga porzógyűrűvel és zöld középpel. Színük fehér, rózsaszín vagy lila. A virágok nem illatosak. A termés gyapjas magfej, amelyben ritkán érik életképes mag.

Lombja télen elfagy, tavasszal újra kihajt. Mivel gyökértörzsekkel terjed, nagyobb telepeket is képezhet, ezért a kertben érdemes számolni a terjedésével.

Termesztés és gondozás

Fény és elhelyezés

A legjobban félárnyékban fejlődik, ahol a levelei nem égnek le. Hűvösebb éghajlaton a teljes napot is elviseli, forró napsütésben viszont a levelei könnyen megperzselődnek. Szegélyekbe, erdőszélszerű részekre és nagyobb foltokba egyaránt jól illik, talajtakaróként is használható.

Öntözés és páratartalom

A talajt tartsuk nedvesen, de ne tocsogósan, és ne hagyjuk kiszáradni, mert a szárazságot rosszul tűri. Júniustól augusztusig, a melegebb hónapokban érdemes többet öntöznünk. A közepes páratartalom megfelel neki, ezzel külön dolgunk nincs.

Talaj

Termékeny, szerves anyagban gazdag, humuszos vagy vályogos talajt kedvel, amely megtartja a nedvességet, mégis jól elvezeti a felesleges vizet.

Tápanyag-utánpótlás

Tavasszal, márciustól májusig komposzttal vagy kiegyensúlyozott műtrágyával takarjuk a tövét.

Ültetés

Tavasszal, márciustól májusig ültessük nedves, termékeny talajba, de szeptemberben is mehet a földbe. Elegendő a 45 cm-es tőtávolság. Az első egy-két évben lassan erősödik, ezért legyünk türelmesek, és tartsuk nedvesen. A magasabb példányoknak támasz kellhet.

Metszés és tőosztás

A száraz szárakat az első kemény fagy után, novemberben vagy késő télen, márciusban vágjuk vissza a talajig. A túl sűrűvé vált töveket osszuk fel.

Áttelelés

Fagytűrő, akár -30 °C-ig is kibírja, ezért a szabadban telel. Hidegebb vidéken télre jól takarjuk le mulccsal, különösen novemberben és decemberben, amikor a fagyvédelem a legfontosabb. Januárban és februárban nyugalmi időszakban van.

Szaporítás

Tőosztással vagy gyökérdugványozással szaporítható, márciusban, áprilisban vagy októberben. Magról nem érdemes próbálkozni, mert a magfej ritkán hoz életképes magot.

Gyakori problémák

Megperzselt levelek: oka a forró nap vagy a kiszáradt talaj. Segít a félárnyék és az egyenletes nedvesség.

Dőlő szárak: a magas növekedés vagy a túl sok árnyék okozza. Támasszuk meg a növényt.

Lassú fejlődés az első évben: a lassú begyökeresedés miatt van. Öntözzük, és várjunk.

Kártevői közé tartoznak a földibolhák, a hernyók és a csigák. A betegségek közül előfordulhat a Synchytrium okozta levélgubacs, a peronoszpóra, a szeptóriás levélfoltosság, a lisztharmat és vírusos fertőzés.

Felhasználás

Vágott virágnak is használható, augusztusban és szeptemberben vághatjuk. Késő nyári, őszi virágai nektárt és pollent adnak a méheknek és a zengőlegyeknek. A szarvas és a nyúl rendszerint elkerüli.