Hegyi szil
Ulmus glabra · Ulmaceae
A hegyi szil (Ulmus glabra) hatalmas, lombhullató fa, amely széles koronájával nagy kertekben és parkokban érvényesül. Fagytűrő, a magyarországi telet gond nélkül viseli, de a szilfavész miatt a helyválasztást és a rendszeres ellenőrzést komolyan kell venni.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 5–22 °C, min. -35 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 21–30 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A hegyi szil jellemzői
A hegyi szil a szilfafélék családjába tartozó lombhullató fa. Kifejlett korában 21–30 m magas, koronája 15–21 m széles. Növekedése közepes ütemű. Nyílt helyen állva gyakran rövid, villás törzset nevel, koronája széles, kerekded.
Levele sötétzöld, érdes tapintású, kétszeresen fogas szélű, 6–17 cm hosszú, töve aszimmetrikus, nyele rövid. Ősszel sárgára színeződik.
Márciusban és áprilisban, még lombfakadás előtt jelennek meg apró, vöröseszöld virágcsoportjai, amelyeket a szél poroz be. Termése lapos, szárnyas, kb. 2 cm-es lependék, közepén egyetlen maggal, késő tavasszal érik.
Természetes elterjedési területe Európa nagy része Írországtól az Urálig, Skandináviától a Balkánig és Szicíliáig, továbbá a Kaukázus, Törökország, Szíria és Irán. Elsősorban hegyvidéki erdőkben és nedves, párás talajú szurdokvölgyekben él, nagyjából 1500 m magasságig.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
Napos helyen fejlődik a legszebben. Fiatalon az árnyékot is elviseli, később viszont napfényre van szüksége. Mivel nagyra nő, gyökérzete pedig mélyre hatol és messzire terjed, csak tágas telekre való. Sarjakat általában nem hajt.
Öntözés
Az egyenletesen nedves talajt kedveli. Megeredés és begyökeresedés után közepes mértékben tűri a szárazságot, de a rendszeres vízellátás a fiatal fáknak különösen fontos.
Talaj
Tápanyagban gazdag, nedves, de jó vízelvezetésű vályogtalajban érzi jól magát. A humuszos és a kötöttebb agyagos talajt is elviseli, a homokot is tűri.
Ültetés
Ültetni márciusban, októberben vagy novemberben érdemes. Ültetés előtt érdemes számolni a fa végleges méretével, mert nagy helyigényű. Mivel fogékony a szilfavészre, sok helyen ritkán telepítik.
Metszés
Metszeni decembertől februárig érdemes. A beteg, elhalt ágakat mielőbb el kell távolítani.
Telelés
A hegyi szil teljesen fagytűrő, kb. -35 °C-ig bírja, így a szokásos -20 °C körüli téli mélypont nem okoz gondot. Nyugalmi ideje novembertől februárig tart, külön védelmet nem igényel.
Szaporítás
Magról és oltással szaporítható. A magot májusban vagy júniusban, a termés beérése után érdemes elvetni.
Kártevők és betegségek
A legnagyobb veszélyt a szilfavész jelenti. Jele az ágak hervadása, sárgulása és elhalása. Nincs gyógymód, a fertőzött faanyagot minél korábban el kell távolítani.
További lehetséges betegségek a floémnekrózis, a nedves faszíj, a rák- és hervadásos betegségek, valamint a gyökérrothadás. Előfordulhatnak szilfabogarak, fúrók, hernyók, aknázómolyok, pajzstetvek és liszteskék is. A hernyók vagy bogarak okozta levélrágást általában el lehet tűrni.








































































