Hegyi juhar
Acer pseudoplatanus · Sapindaceae
Más néven: Jávor
A hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), más néven jávorfa, nagy termetű, lombhullató díszfa, amely a hideg telű, meleg nyarú közép-európai kertekben is teljesen télálló. Mérsékelt ütemben nő, és idővel szélesen kiterülő, kupola alakú koronát nevel, ezért csak elegendő hellyel érdemes ültetni.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 8–22 °C, min. -31 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 18–35 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A hegyi juhar jellemzői
A hegyi juhar 18–35 m magasra nő, koronája 7,5–12 m szélesre terül. Törzse vastag, koronája széles, kupolásan lekerekített. Növekedése mérsékelt.
Levelei átellenesen állnak, tenyeresen karéjosak, öt durván fogazott karéjjal. A levél bőrszerű, felül sötétzöld, alul világosabb, a hosszú levélnyél pirosas árnyalatú.
Virágai sárgászöldek, 10–20 cm hosszú, csüngő bugában nyílnak májusban és júniusban, a levelekkel egy időben vagy valamivel utánuk. Sok nektárt és virágport adnak. Termése páros szárnyas lependék, a két szárny nagyjából derékszöget zár be. Ősszel érik, és a szélben forogva száll.
A faj őshazája Közép- és Dél-Európa Franciaországtól keletre Ukrajnáig, a Kaukázusig és Észak-Törökországig, délen az olasz hegyekig és Ibéria északi részéig terjed. Természetes élőhelye általában hegyvidéki és dombvidéki lombos vegyes erdő, gyakran nedves, bázisokban gazdag talajon. A tengerparti szelet is tűri.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A hegyi juhar a teljes napfényt és a részleges árnyékot egyaránt jól viseli. A fiatal fák az árnyékot is jól tűrik.
A felnőtt fa mérete miatt szabadon álló, tágas helyre való, ahol a magassága és a 7,5–12 m-es koronaátmérője nem okoz gondot.
Öntözés
A fa mérsékelt vízigényű, az egyenletesen nedves, jó vízelvezetésű talajt szereti. A begyökeresedett példányok a szárazságot bizonyos mértékig elviselik.
Talaj
A legtöbb jó vízelvezetésű kerti talajon megél, a városi és a meszes talajt is tűri. Megfelel neki a vályog, az agyag, a homokos és a humuszban gazdag talaj is. A kémhatás általában 5,5 és 8 közötti tartományban jó neki.
Ültetés
A faiskolai fát márciusban, októberben vagy novemberben érdemes kiültetni. Olyan helyet kell választani, ahol az évek során kialakuló nagy korona elfér, és a talaj nem áll vízben.
Metszés
A metszés ideje augusztus és szeptember. A rákos, besüllyedt sebeket mutató ágakat az egészséges részig vissza kell vágni, a beteg fát el kell távolítani.
Áttelelés
A hegyi juhar teljesen télálló, védelemre nincs szüksége. A fa nagyjából -31 °C-ig viseli el a hideget, a szokásos téli mélypont -20 °C körül van. A nyugalmi időszak novembertől februárig tart.
Szaporítás
A fajt magról vagy oltással lehet szaporítani. A vetés és a szaporítás ideje október–november.
Gyakori problémák
A leggyakoribb betegségek a kéregrák, a kátrányfoltosság és a kormoskéreg-betegség (sooty bark disease).
A leveleken megjelenő fekete foltokat a kátrányfoltosság gombája okozza. Ilyenkor a lehullott leveleket össze kell gereblyézni és el kell távolítani.
A fa bőségesen hullatja a magját, és a magoncok sűrű szőnyegben jelenhetnek meg. Érdemes őket korán kihúzni. Észak-Amerika, Ausztrália és Új-Zéland egyes részein ezért inváziós fajnak számít, mert kiszorítja az őshonos növényeket.
Hasznosítás
A tavaszi nedv csapolható, szirup és ital készíthető belőle. A virágok nektárt és virágport adnak a méheknek, méz is gyűjthető belőlük. Őshazájában sok gerinctelen állatnak és gombának ad otthont.






































































