Ezüst hárs
Tilia tomentosa · Malvaceae
Más néven: ezüsthárs
Az ezüst hárs (más néven ezüsthárs vagy ezüstfa, Tilia tomentosa) nagy termetű, gyorsan növő lombhullató fa, amelyet a levelek ezüstös fonákja és a nyári virágok erős illata tesz különlegessé. Közép-európai teleken is szabadföldben tartható, de a kifejlett koronának sok helyre van szüksége.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -30 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 15–35 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Az ezüst hárs jellemzői
Az ezüst hárs Délkelet-Európából és Délnyugat-Ázsiából származó faj, amely Romániától és a Balkántól Nyugat-Törökországig honos, természetes élőhelyén általában mérsékelt tengerszint feletti magasságban lévő erdőkben él. Lombhullató fa, amely 15-35 m magasra és 9-15 m szélesre nőhet. Koronája sűrű, szélesen piramis alakú vagy ovális, az ágak felfelé nőnek.
Levelei egyszerűek, váltakozó állásúak, szív alakúak vagy kerekdedek, 4-13 cm hosszúak, durván fogas szélűek. Felül fényes zöldek, alul sűrűn fehér szőrösek, ezért szélben ezüstösen csillognak. Ősszel sárgára színeződnek.
Nyáron, júniustól augusztusig nyílnak a krémfehértől halványsárgáig terjedő, erősen illatos virágok. 3-10 virágú, csüngő virágzatban állnak, levélszerű murvalevéllel. A kis, szőrös, enyhén bordázott, 8-10 mm-es makkocskatermések késő nyáron érnek. A fa a mézelő méheknek és más rovaroknak is nektárforrás.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
Napos helyen és félárnyékban is jól érzi magát. Az ültetés előtt a legfontosabb szempont a hely: a fa nagyra nő, ezért olyan területet válasszunk, ahol a kifejlett korona szabadon kiteljesedhet.
Öntözés
Ültetés után rendszeresen kell öntözni. A begyökeresedett fa a száraz időszakokat meglehetősen jól elviseli, közepes szárazságtűrése miatt azonban a legmelegebb nyári hónapokban, júniustól augusztusig érdemes több vizet adni.
Talaj
A nedves, de jó vízelvezetésű vályogtalajt kedveli. A semleges és a meszes talajt is elviseli (pH-ja nagyjából 6 és 8,5 között), a tömörödött talajt is tűri.
Tápanyag-utánpótlás
Ha tápanyagot adunk, a legjobb időszak márciusban és áprilisban van, a tenyészidőszak kezdetén.
Ültetés
Ültetni márciusban, áprilisban, valamint októberben és novemberben lehet. Az ültetőhelyet úgy válasszuk meg, hogy a fa később se szoruljon be, és az első időszakban rendszeresen öntözzük.
Metszés
A fiatal fákat a stabil szerkezet kialakítása érdekében metsszük. A törzs tövéből előtörő sarjakat rendszeresen el kell távolítani. A metszést a nyugalmi időszakban végezzük: januárban, februárban, novemberben vagy decemberben.
Áttelelés
Begyökeresedés után teljesen fagytűrő. A fa akár -30 °C-ot is elvisel, ami a jellemző, körülbelül -20 °C-os téli leghidegebb értéknél lényegesen alacsonyabb, így külön téli védelemre nincs szükség.
Szaporítás
Szaporítható maggal, bujtással és oltással. A magvetés ideje október és november. Szaporításra február, március és augusztus kínál alkalmat.
Gyakori problémák
A leveleken és a fa alatt ragadós mézharmat és korompenész jelenhet meg, amelyet a levéltetvek okoznak. Ilyenkor érdemes lemosni a levéltetveket, vagy a későbbiekben ellenálló fajtát választani. A japánbogár szintén ismert kártevő.
A törzs tövén megjelenő sarjak a hárs természetes sarjadzásából erednek, rendszeres eltávolításuk a megoldás.
Ha késő nyáron elpusztult méheket találunk a fa alatt, az oka a szűkös késő nyári nektár, nem a nektár mérgező volta. Ilyenkor a közelben pótlólagos, későn nyíló nektárforrásokat érdemes biztosítani.
Virág gyűjtése és felhasználása
A virágokat júniusban és júliusban lehet gyűjteni. Gyógynövényes teaként lefőzve használják. A virág forrázatát hagyományosan görcsoldóként, izzasztóként és nyugtatóként alkalmazzák.







































































