Hússzínű vadgesztenye
Aesculus carnea · Sapindaceae
Más néven: vörös virágú vadgesztenye
A pirosvirágú vadgesztenye (Aesculus carnea) a közönséges vadgesztenye és a vörös virágú Aesculus pavia kertben létrejött hibridje. Májusban nyíló, sötétpiros virágzata miatt ültetik parkokba, fasorokba és nagy kertekbe. Fagytűrő és igénytelen, de kifejezetten nagy helyet kér.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -25 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 15–25 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A pirosvirágú vadgesztenye jellemzői
Lombhullató, évelő, közepes méretű fa, amely 15–25 m magasra nő, koronája 8–15 m szélesre terül. A növekedése mérsékelt. Kifejlett korában a lekerekített korona sűrű árnyékot vet.
A tenyeresen összetett levelek öt fogazott szélű levélkéből állnak, a középső akár 25 cm hosszú. A lomb sötétzöld, érdes, gyakran redőzött. A tompa vörös virágok 12–20 cm-es, felálló bugákban nyílnak az ágak végén, májusban. Nem illatosak. A termés körülbelül 4 cm-es, világosbarna, bőrszerű tok, benne 1–3 maggal, ősszel érik.
Nem vadon élő faj, hanem kerti eredetű hibrid: Németországban jelent meg 1818 körül, és Európa-szerte ültetik. A Brit-szigeteken helyenként elvadult, de nem tekintik inváziósnak.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
Nyílt, napos helyen érzi legjobban magát, az enyhe árnyékot is elviseli. Mivel nagyra nő, nagy, szabad térbe való: parkba, fasorba vagy tágas kertbe. Kis kertbe vagy épülethez közel ne ültessük.
Öntözés
A fiatal fát addig öntözzük rendszeresen, amíg meg nem erősödik. A kifejlett fának általában kevés pótlólagos víz elég, csak hosszan tartó szárazságban érdemes mélyen átöntözni. A páraigénye mérsékelt.
Talaj
A mély, tápanyagban gazdag, nedvességtartó, mégis jó vízelvezetésű talajt kedveli. Az agyagos vályog és a humuszban gazdag föld a megfelelő.
Tápanyag-utánpótlás
Ha szükséges, márciustól áprilisig érdemes tápanyagot pótolni.
Metszés
A fa metszést alig igényel. A száraz vagy egymást keresztező ágakat nyugalmi időszakban távolítsuk el, vagyis januárban, februárban, novemberben vagy decemberben. Kerüljük az erős visszavágást, mert megnő a kéregrák kockázata.
Ültetés
Ültethetjük ősszel (október–november) vagy kora tavasszal (március–április). A helyet gondosan válasszuk meg, mert a fa nagyra nő.
Áttelelés
Hazai viszonyok között teljesen télálló, védelmet nem igényel. Legalacsonyabb elviselt hőmérséklete –25 °C, ami a szokásos –20 °C körüli téli mélypontnál is alacsonyabb.
Szaporítás
Magról vagy oltással szaporítható. A magvetés ideje október–november. A szaporítási naptár szerint február–március és szeptember–október a megfelelő időszak.
Gyakori problémák
Kártevői közé tartozik a vadgesztenye-aknázómoly és a pajzstetű. Betegségei: kéregrák, levélfoltosság és levélperzselés.
Torzult, rákos sebekkel borított kéreg: a kéregrák oka nem ismert. Metsszük ki a megtámadott ágakat, és ültessünk ellenállóbb fajtát, például a 'Briotii'-t.
Barna, megperzselt levélszélek nyáron: szárazság vagy hőség okozza a levélperzselést. Száraz időben öntözzünk mélyen, és talajtakarással őrizzük meg a nedvességet.
Felhasználás
A magok szeptembertől októberig érnek. Méregtelenítés nélkül nem ehetők, ezért fogyasztani nem szabad őket. A virágok a méheket és más kora nyári rovarokat vonzzák, így a fa a beporzóknak is hasznos.





































































