Mezei szil
Ulmus minor · Ulmaceae
Más néven: simalevelű szil
A mezei szil (Ulmus minor, más néven simalevelű szil) gyorsan növő, lombhullató fa, amely egyenes törzsű, ovális vagy gömbölyded koronát nevel. Teljesen télálló, napos helyen és termékeny talajon érzi jól magát. A legnagyobb gondot a szilfavész jelenti, ezért érdemes tudni, mire figyeljünk.
- Fény
- Teljes napsütés
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -25 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 20–30 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A mezei szil jellemzői
A mezei szil közepes termetű fa, általában 20–30 m magasra nő. Törzse egyenes, ágai karcsúk és felfelé ívelők, koronája ovális vagy gömbölyded. Növekedése gyors.
Levelei egyszerűek, váltakozó állásúak, hosszúkásak vagy elliptikusak, kb. 5–12 cm hosszúak, szélük kétszeresen fűrészes. Az idősebb hajtásokon simák, a gyökérsarjakon szőrösek, az erek mentén apró fekete mirigyekkel. Ősszel sárgára színeződnek.
Virágai jelentéktelenek, februárban és márciusban nyílnak, a porzós és a termős virág ugyanazon a fán található. Termése lapos, papírszerű, világoszöld, 12–15 mm-es lependék, a csúcsán bevágással, egy maggal.
Természetes élőhelye az alacsonyan fekvő ártéri erdő tölgyek és kőrisek mellett, ahol a nyári áradást és az aszályt is elviseli. Európában a Balti-szigetektől és Franciaországtól délre a Mediterráneumig, keleten Kis-Ázsiáig, Iránig és Kazahsztánig honos, Észak-Afrikában pedig Algériában is előfordul.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
Teljes napfényt igényel, naponta legalább 6 órányi közvetlen fényt. Mivel nagyra nő, gyökérrendszere terjedő, és sarjakat hoz, hagyjunk neki bőven helyet, és ne ültessük épületek vagy burkolatok közelébe.
Öntözés
A mezei szil közepes vízigényű. A nedves, termékeny, jó vízelvezetésű talajt szereti, rövid ideig a vizenyős talajt is tűri. A szárazságot közepesen tűri, ezért tartós aszályban, különösen fiatal korában, érdemes időnként meglocsolni.
Talaj
Sokféle talajon megél, a pH-értékre sem kényes, 6,0 és 8,0 közötti tartományban érzi jól magát. A sós talajt is elviseli. Legjobban a termékeny vályogtalajon fejlődik, de agyagos és meszes talajon is megállja a helyét. Fontos, hogy a talaj nedves, de jó vízelvezetésű legyen.
Tápanyag-utánpótlás
Tápanyagot márciusban érdemes adni, a növekedési időszak kezdetén. Termékeny talajon nincs szükség többre.
Metszés
A metszés ideje szeptember és október. Ilyenkor távolítsuk el a száraz, elhalt ágakat és a gyökérsarjakat.
Ültetés
Gyökérmeztelen és konténeres fát egyaránt ültethetünk ősszel (október–november) vagy kora tavasszal (március–április), napos helyre.
Ültetés előtt számoljunk azzal, hogy a faj fogékony a szilfavészre (holland szilbetegségre).
Áttelelés
Teljesen télálló, védelmet nem igényel. Kb. -25 °C-ig fagytűrő, ami meghaladja a nálunk szokásos, -20 °C körüli téli mélypontot. Nyugalmi időszaka november–februárra esik.
Szaporítás
Szaporítható maggal, gyökérdugvánnyal, szárdugvánnyal és oltással. A vetés és a szaporítás ideje szeptember és október.
Gyakori problémák
A legfontosabb betegség a szilfavész. Jele, hogy nyáron a levelek elszáradnak, az ágak pedig elhalnak. Az érintett ágakat azonnal vágjuk le, a fát semmisítsük meg, és érdemes ellenálló klónokat fontolóra venni.
A szil-levélbogár a leveleket csipkésre rágja, csak az erezetet hagyja meg. Kora nyáron figyeljük az állományt, és súlyos kár esetén védekezzünk ellene megfelelő szerrel.
További kártevők a levéltetvek és a pajzstetvek. Előfordulhat még a szil-sárgaság és a levélfoltosság is.









































































