Kanadai júdásfa
Cercis canadensis · Fabaceae
A kanadai júdásfa (Cercis canadensis, más néven júdásfa) kis termetű, lombhullató díszfa, amely tavasszal a még csupasz ágakon nyitja rózsaszín-lila virágait. A hazai teleken is megbízhatóan átvészeli a fagyot, gondozása pedig egyszerű, ha az ültetésnél jó helyet kap.
- Fény
- Teljes napsütés, Félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–28 °C, min. -33 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 6–9 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A kanadai júdásfa jellemzői
A kanadai júdásfa a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó, lombhullató fa. Magassága 6–9 méter, a korona szélessége általában 6–10 méter. Növekedése mérsékelt ütemű. Jellemzően kis termetű, kerekded koronájú, gyakran többtörzsű fa, rövid, olykor csavarodott törzzsel és szétterülő ágakkal.
Levelei egyszerűek, szórt állásúak, szív alakúak, 7–12 cm hosszúak és ugyanilyen szélesek, ép szélűek; felül sötétzöldek, alul világosabbak. Ősszel sárgára színeződnek.
A virágok kis, borsóvirágszerű, rózsaszínes-lilás csomókban nyílnak áprilisban és májusban, a lombfakadás előtt, néha közvetlenül a törzsön is. A termés lapos, barna, 5–10 cm hosszú hüvely, benne több lapos, barna maggal. Nyár végétől őszig érik, és gyakran télen is a fán marad.
Eredeti élőhelyén, az Egyesült Államok keleti és középső részén, délen egészen Mexikóig, vegyes erdők aljnövényzetében és sövényekben nő, gyakran magasabb fák alatt.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
Napos és félárnyékos helyen is jól érzi magát. Napon bőségesebben virágzik, de aljnövényként az árnyékot is elviseli. Az ágai könnyen törnek, ezért válasszon szélvédett helyet.
Öntözés
Mérsékelt vízigényű fa. Amíg meg nem erősödik, rendszeresen öntözze. Sem a hosszan tartó szárazságot, sem a vizenyős talajt nem szereti.
A legtöbb vizet júniusban, júliusban és augusztusban igényli. Száraz időszakban érdemes rendszeresen öntözni, mert a hőség és a szárazság levélperzselődést és stresszt okozhat.
Talaj
Alkalmazkodó fa: a mérsékelten tápanyagdús agyag-, vályog- és homoktalajt egyaránt elviseli, a talaj kémhatása szinte bármilyen lehet (kb. pH 5,5–8). A humuszban gazdag talaj jó választás. A talaj legyen nedves, de jó vízelvezetésű.
A gyökérzavarást rosszul tűri, ezért az átültetést érdemes elkerülni.
Tápanyag-utánpótlás
Kevés tápanyagot igényel. Márciusban vagy áprilisban elég egy könnyű, éves tavaszi adag.
Metszés
A száraz vagy letört ágakat szükség szerint távolítsa el. A metszést virágzás után végezze, azaz júniusban vagy júliusban. Mivel az ágak könnyen törnek, a gyengébb vagy sérült részeket érdemes figyelemmel kísérni.
Ültetés
Fiatalon ültesse végleges helyére, mert a gyökérzavarást nem szereti. Az ültetés ideje március, április vagy október. Válasszon szélvédett helyet, és ültetés után öntözze, amíg a fa meg nem eredt.
Áttelelés
Teljesen télálló: az általa elviselt legalacsonyabb hőmérséklet kb. -33 °C, a jellemző hazai téli mélypont pedig -20 °C körül van. Védelemre nincs szüksége. Nyugalmi időszaka novemberben, decemberben, januárban és februárban van.
Szaporítás
Magról szaporítható. A vetés ideje október és november.
Gyakori problémák
Letörő ágak: a törékeny fa kitett helyen könnyen megsérül. Ültesse szélvédett helyre, és távolítsa el a száraz ágakat.
Levélperzselődés és stressz: hőség és szárazság okozza. Száraz időszakban öntözze rendszeresen.
Sínylődés átültetés után: a gyökérzavarás miatt jelentkezik. Ültesse fiatalon, és öntözze, amíg megered.
A növényt kabócák, valamint a vörös púpú hernyó és az amerikai fehér szövőlepke hernyói is megtámadhatják.
Felhasználás
A virág ehető, díszítésként vagy salátában használható. A fa a beporzóknak is hasznos: virágai a hosszúnyelvű méheket és a pillangókat táplálják, és több lepkefaj hernyójának tápnövénye.








































































