Kaliforniai kakukkmák
Eschscholzia californica · Papaveraceae
Más néven: eschscholzia, kaliforniai pipacs
A kaliforniai kakukkmák (Eschscholzia californica, más néven eschscholzia vagy kaliforniai pipacs) gyorsan növő, könnyen nevelhető egynyári, amely májustól szeptemberig hozza selymes, csésze alakú virágait. A napos, jó vízelvezetésű, sovány talajú helyet szereti, és a gondozása igénytelen. Nálunk a fagyok miatt egynyáriként számíthatunk rá.
- Fény
- Teljes napsütés
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 12–25 °C, min. -14 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 15–40 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A kaliforniai kakukkmák jellemzői
A kaliforniai kakukkmák a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó lágyszárú egynyári. Őshazája Észak-Amerika nyugati része, Washington és Oregon államtól Kalifornián át Nevadáig, Arizonáig, Új-Mexikóig, Texasig és Észak-Mexikóig terjed. Természetes élőhelyei a kiszáradó vízmosások, síkságok, lejtők, füves területek, zsályás bozótosok és boróka-fenyőerdők.
Bokra gyorsan nő, domború, lazán elágazó szárú növényt alkot. Levelei finoman szeldeltek, páfrányszerűek, kékeszöldek, ezüstös hatásúak, többnyire tőlevelek hosszú nyélen. Az egyesével nyíló, selymes virágok 5-8 cm átmérőjűek, négy szirmuk van. Éjszakára és borongós időben bezárulnak. A virág színe narancs, sárga, piros, rózsaszín vagy fehér lehet. A termés 3-9 cm hosszú, vékony tok, amely felpattanva sok apró fekete magot szór szét. A nyílt virágokat méhek és más beporzók látogatják.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
Teljes napot igényel, árnyékban nem fejlődik. Ha kevés a virág, ilyenkor általában az árnyék vagy a túl tápanyagdús talaj áll a háttérben. Sziklakertbe és napos virágágyásba is kiváló, de dézsában és erkélyen is jól érzi magát.
Öntözés
Keveset kell öntözni, kevés vízzel is beéri. A túlöntözés gyökérrothadáshoz vezethet, ezért inkább ritkábban, mint sűrűn locsoljuk.
Talaj
A sovány, jó vízelvezetésű homokos, meszes vagy vályogos talajt kedveli, a pH-ja nagyjából 6 és 8,5 között lehet. A gazdag, tápanyagdús talajon lombosabb lesz, de kevesebbet virágzik.
Tápanyag-utánpótlás
Nem igényel trágyázást, a sovány talajt kedveli.
Vetés és kiültetés
Mivel nem szereti a gyökerei bolygatását, a legjobb közvetlenül a végleges helyére vetni, ősszel vagy tavasszal. A vetés ideje március, április, május és szeptember. Ha mégis előnevelnénk, azt március körül tehetjük, a kiültetés pedig áprilisban vagy májusban jöhet szóba, de ilyenkor különösen óvatosan bánjunk a gyökerekkel.
Virágzás meghosszabbítása és metszés
A rendszeres visszacsípéssel, az elnyílt virágok eltávolításával meghosszabbítható a virágzás. Június-júliusban erre különösen érdemes odafigyelni. Néhány magfejet hagyjunk meg, ha azt szeretnénk, hogy a növény magról újra kicsírázzon.
Áttelelés
Enyhébb éghajlaton rövid életű évelőként áttelelhet, nálunk azonban a fagyok ezt nem teszik megbízhatóvá: a növény kb. -14 °C-ig bírja, a tipikus téli mélypont pedig -20 °C körül lehet. Ezért egynyáriként kezeljük, és a következő évre magról pótoljuk.
Szaporítás
Magról szaporítható. A magvetést március és május között végezhetjük, de ősszel is vethetünk.
Gyakori problémák
Kevés virág: oka a túl sok árnyék vagy a gazdag talaj. Megoldás a teljes napos hely és a sovány talaj.
A nem kívánt magoncok megjelenése: oka a bőséges magszórás. Ezt úgy előzhetjük meg, ha a magtokok felpattanása előtt eltávolítjuk az elnyílt virágokat. A faj magszórással könnyen terjed, és egyes országokban, például Ausztráliában és Chilében, az őshazáján kívül inváziós is lehet.





















































































