Skarlátvörös virágú méhbalzsam (Monarda didyma) nyáron

Fotó: sonnia hill, CC BY 2.0, Wikimedia Commons

Fotó: Joe Schneid , Louisville, Kentucky, CC BY 3.0, Wikimedia Commons

Fotó: sonnia hill, CC BY 2.0, Wikimedia Commons

Fotó: Alex Abair, CC BY 4.0, Wikimedia Commons

Fotó: Alex Abair, CC BY 4.0, Wikimedia Commons

Fotó: Hermann Luyken, CC0, Wikimedia Commons

Fűszernövények Évelők

Méhbalzsam

Monarda didyma · Lamiaceae

Más néven: monarda, vörös méhbalzsam, bergamott, bíbor ápolka

A méhbalzsam (Monarda didyma) fagytűrő, könnyen nevelhető évelő, amely nyáron skarlátvörös, illatos virágfejeivel díszíti a kertet. A méheket, lepkéket és más beporzókat is vonzza. Nedvességet kedvel, és idővel szépen terjed.

Fény: Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
Öntözés: Közepes
Páratartalom: Mérsékelt
Hőmérséklet: 15–27 °C, min. -30 °C
Nehézség: Igénytelen
Magasság: 0,6–1,2 m

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

Beltéri vetésVetésKiültetésMetszésSzaporításTápoldatozásTöbb vízVirágzásBetakarításNyugalmi időszak

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

A méhbalzsam jellemzői

A méhbalzsam, más néven monarda, vörös méhbalzsam vagy bergamott, az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjába tartozó lágyszárú évelő. Őshazája Észak-Amerika keleti fele, Maine-től Ontarióig és Michiganig, délen Georgia északi részéig és Alabamáig. Természetes élőhelye a patakpart, a nedves bozótos, az árok és az üde erdőszél. Európa egyes részein elvadult.

Magassága 60–120 cm, szélessége 40–60 cm, növekedése mérsékelt ütemű. Bokrosodó, terjedő növény egyenes, négyszögletes, üreges szárral és föld alatti indákkal. A levelek átellenesen állnak, tojásdadok vagy lándzsásak, fűrészes szélűek, 7–15 cm hosszúak, fonákjuk finoman szőrös. Megdörzsölve mentás, bergamottos illatot árasztanak.

A 3–4 cm hosszú, csöves, kétajkú skarlátvörös virágok sűrű, gömbölyded fejekben nyílnak, vöröses murvákkal. A virágzás kora nyártól kora őszig tart, főként júliustól szeptemberig. A termés apró, tojásdad makkocska, ősszel érik.

Termesztés és gondozás

Fény és hely

A méhbalzsam teljes napfényen virágzik a legbőségesebben, de az enyhe árnyékot is elviseli. Mivel természetes élőhelye a vízpart és a nedves erdőszél, tavak, vizes élőhelyek szélén is jól érzi magát.

Ültetéskor érdemes szellős helyet adni neki, a töveket pedig nagyjából 45 cm-re ültessük egymástól.

Öntözés

Egyenletesen nedves talajt igényel, ne hagyjuk kiszáradni. Júniustól augusztusig, a nyári melegben többet öntözzünk.

Lehetőleg a tövét öntözzük, a lombot ne locsoljuk, mert így csökken a lisztharmat esélye.

Talaj

Nedves, de jó vízelvezetésű, humuszban gazdag talajt szeret, savanyú és semleges közötti kémhatással (pH 5,5–7,5). Az agyagos és a vályogos talajt is elfogadja, ha elég humuszos.

Tápanyag-utánpótlás

Tápanyagot áprilisban, a tavaszi növekedés kezdetén adjunk neki.

Metszés és visszavágás

Ősszel, októberben–novemberben az elszáradt szárakat 30–60 cm-esre vágjuk vissza, és hagyjuk állva, mert a szárban fészkelő méhek ott telelnek. A végleges tisztítást tavasszal, márciusban végezzük.

Az elvirágzott virágfejek rendszeres eltávolítása több virágot hoz.

Ültetés és vetés

Kiültetni áprilisban, májusban vagy szeptemberben lehet. Magról februárban–márciusban beltérben, márciusban–áprilisban pedig szabadföldbe vethetünk.

A méhbalzsam föld alatti indákkal gyorsan terjed, és az ágyásban könnyen elburjánzik. Ezért érdemes 2–3 évente felosztani a töveket: ez megújítja az életerejüket, és korlátozza a terjedést.

Áttelelés

Teljesen télálló, a hideget akár –30 °C-ig is bírja, a hazai átlagos téli mélypontokat (–20 °C körül) tehát biztonsággal átvészeli. Télen a föld színéig visszahal, és novembertől februárig nyugalmi időszakban van. Különleges védelemre nincs szüksége.

Szaporítás

Három módon szaporítható: tőosztással, magvetéssel és szárdugványozással. A szaporítás ideje március–április, valamint szeptember.

Gyakori problémák

A leggyakoribb betegségei a lisztharmat és a rozsda. Ha fehér, púderszerű bevonatot látunk a leveleken, az lisztharmat: öntözzünk a tő tövéhez, ritkítsuk a szárakat, és válasszunk ellenálló fajtát.

Ha a tő közepe kopaszodik, elöregedett a tő. Tavasszal vagy ősszel osszuk fel.

Gyűjtés és felhasználás

A leveleket és a virágokat júniustól augusztusig gyűjthetjük. Teákhoz és szirupokhoz használják, a friss virág pedig salátákat ízesít. Illata a bergamott narancsra emlékeztet.

Az észak-amerikai őslakosok hagyományosan antiszeptikus borogatásként, valamint emésztési és légúti panaszokra használták; a levelek timolt tartalmaznak.

A méhbalzsam méheket, lepkéket, kolibriket és molylepkéket vonz, a szárak pedig a szárban fészkelő méheknek adnak menedéket.