Kerti hajnalka
Ipomoea purpurea · Convolvulaceae
Más néven: bíboros hajnalka
A kerti hajnalka, más néven bíbor hajnalka (Ipomoea purpurea) gyorsan növő, egynyári kúszónövény, amely a hajtásaival csavarodik fel a támaszára. Nyár közepétől őszig nyílik, a virágai reggel nyílnak ki. Könnyen nevelhető, de a fagyot nem éli túl, ezért nálunk minden tavasszal újra kell vetni.
- Fény
- Teljes napsütés
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 18–30 °C, min. 2 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 1,8–3 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A kerti hajnalka jellemzői
A kerti hajnalka a szulákfélék (Convolvulaceae) családjába tartozó, csavarodó szárú egynyári kúszónövény. Magassága általában 180–300 cm, szélessége 90–180 cm, és gyorsan nő. Eredetileg Mexikóban és Közép-Amerikában őshonos, de a világ melegebb égövein is elvadult.
Levelei középzöldek, szív alakúak, finoman szőrösek, épszélűek és hegyes csúcsúak. Akár 10 cm hosszúak is lehetnek, és hosszú nyélen ülnek. A tölcséres virágok 5–8 cm átmérőjűek, jellemzően mélylilák fehér torokkal. A fajtáknál kék, fehér, rózsaszín és piros színek is előfordulnak. A virág reggel nyílik, délutánra elhalványul, és nem illatos.
A termés kb. 1 cm-es gömbölyű toktermés, amelyben sötét, ék alakú magok vannak. Méhek, lepkék és kolibrik is látogatják a virágait.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
Teljes napfényt kér: a legjobb virágzáshoz legalább hat óra közvetlen fény kell naponta. Olyan helyre ültesd, ahol kerítés, rács vagy háló adja a támaszt, mert a hajtások a támaszra csavarodva kapaszkodnak fel. Természetes élőhelyén nyílt, bolygatott talajon, mezsgyéken, kerítések és bozótosok mellett él.
Öntözés
A közepes vízigényű növény a nedves, de jó vízelvezetésű talajt szereti. Száraz időszakban öntözd. Júliusban és augusztusban, a fő virágzás idején különösen figyelj a vízellátásra.
A túl vizes talaj gyökérrothadáshoz vezethet, a lomb tartós nedvessége pedig a lisztharmatnak kedvez. Ezért inkább a tövet öntözd, ne a lombot.
Talaj és tápanyag
Sokféle talajban megél: a vályogtalajt, a humuszos és az univerzális földet egyaránt elviseli. A kedvező pH-tartomány nagyjából 5,5–7,5. A legszebben mérsékelten tápanyagdús talajban virágzik.
A túl sok nitrogén sok levelet, kevés virágot eredményez. Ezért ne trágyázd túl, főleg nitrogénben gazdag készítményekkel.
Vetés és kiültetés
A magot a fagyveszély elmúltával, májusban lehet közvetlenül a helyére vetni. Beltérben áprilisban előnevelhető. A csírázást meggyorsítja, ha a magokat vetés előtt beáztatod, vagy a maghéjat megkarcolod.
A palántákat májusban és júniusban lehet kiültetni. Április, május és október folyamán védd a növényt a fagytól. A rácsot vagy hálót a kapaszkodáshoz már a kiültetéskor készítsd elő.
Metszés
Szükség szerint megmetszheted, hogy kordában tartsd a méretét, erre júliusban és augusztusban van lehetőség. Az elnyílt virágok eltávolítása csökkenti az önvetéssel kelő csemeték számát.
Áttelelés
Egynyári növény, az első fagyra elpusztul, ezért a szabadban nem telel át. A következő tavaszi vetéshez gyűjts magot.
Szaporítás
Kizárólag magról szaporítható. A vetés áprilisban (beltérben) vagy májusban (szabadföldbe) történik, a magok héját érdemes megkarcolni vagy beáztatni.
Gyakori problémák
Sok levél, kevés virág: ennek oka általában a túl sok nitrogén vagy a kevés napfény. Csökkentsd a tápanyagot, és ültesd teljesen napos helyre.
Fehér, poros bevonat a leveleken: lisztharmat. Javítsd a szellőzést, és kerüld a lomb nedvesítését.
Jövőre mindenhol csemeték: a növény bőven hullatja a magját. Szedd le a virágokat, mielőtt a mag megérik.
A kártevők közül a levéltetű és a takácsatka, a betegségek közül a lisztharmat és a gyökérrothadás jöhet szóba.
Magfogás és hasznosítás
Szeptemberben és októberben szedheted a magokat a kis toktermésekből, ezekből tavasszal újra vethetsz. A növény nem ehető. Dísznövényként kerítések, rácsok és erkélyek befuttatására való, a méhek és lepkék kedvelt látogatója.





















































































