Olasz szalmagyopár
Helichrysum italicum · Asteraceae
Más néven: curry növény, currycserje
Az olasz szalmagyopár ezüstös, erősen illatos levelű, napimádó törpecserje, amelyet cserépben vagy erkélyen is jól lehet tartani. Nálunk nem télálló, ezért fagymentes teleltetést igényel. Könnyen gondozható, ha kevés vizet és sovány, jó vízelvezetésű földet kap.
- Fény
- Teljes napsütés
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 15–28 °C, min. -12 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 30–70 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény az olasz szalmagyopár?
Az olasz szalmagyopár (Helichrysum italicum), más néven currynövény vagy currycserje, a fészkesvirágzatúak családjába tartozó, örökzöld, fás tövű törpecserje. Általában 30–70 cm magasra nő, alakja tömött, bokros, a virágzó szárak felfelé törnek.
Keskeny levelei ezüstszürkék, és erős, gyantás, curryre emlékeztető illatuk van. Nyáron apró, sárga virágfejek fürtjei nyílnak rajta, amelyek szárítva is megtartják a színüket. A növény beporzóbarát, vágott virágnak is használható.
A Földközi-tenger medencéjében őshonos, Spanyolországtól, Franciaországtól és Olaszországtól Görögországig, Ciprusig és Törökországig, valamint Észak-Afrikában is megtalálható. Természetes élőhelye a száraz, köves vagy homokos talaj.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
Teljes napfényt és meleget kér, ettől marad kompakt a növekedése és erős az illata. A napos erkély vagy terasz ideális helye, de cserépben is jól fejlődik, sziklakertben pedig kifejezetten hálás.
Nálunk szabadban nem telel át: nagyjából -12 °C-ig viseli el a hideget, a tipikus téli mélypont viszont -20 °C körül van. Ezért a legtöbb helyen cserepes növényként érdemes tartani.
Öntözés és páratartalom
Mértékkel öntözzük, és hagyjuk, hogy a talaj két öntözés között kiszáradjon. A szárazságot nagyon jól tűri, a magas páratartalmat nem igényli. Télen különösen kerüljük a nedves talajt.
Talaj és átültetés
Sovány, kavicsos, jó vízelvezetésű, semleges vagy lúgos talajt szeret (pH nagyjából 6,5–8). Cserépbe homokos, kavicsos keveréket töltsünk.
Az átültetés ideje április–május. A tápdús föld megnyúlásra és eldőlésre hajlamossá teszi a növényt, ezért nem érdemes dúsítani a talajt.
Metszés
Áprilisban, tavasszal vagy virágzás után enyhén vágjuk vissza. Ne metsszünk bele a régi, fás részekbe.
Kiültetés
Májusban, a fagyok elmúltával ültessük ki napos, védett, jó vízelvezetésű helyre. Cserépben tartva ugyanezek a szempontok érvényesek.
Teleltetés
Hideg éghajlaton fagymentes, száraz helyen teleltessük. A fagyvédelem októbertől márciusig szükséges. A növény pihenőideje november–február, ilyenkor különösen ügyeljünk arra, hogy ne álljon nedvességben.
Szaporítás
Szárdugvánnyal szaporítható, ennek ideje júniustól augusztusig tart, de magról is szaporítható. A magot februárban–márciusban beltérben, márciusban–áprilisban pedig szabadban lehet vetni.
Gyakori problémák
Ha a növény töve elrohad, vagy a növény visszahal, az általában a túl nedves talaj, főleg a téli nedvesség miatt következik be. Javítsuk a vízelvezetést kaviccsal, és ne öntözzük túl.
Ha a növekedés megnyúlt és eldőlő, az túl sok árnyék vagy túl tápdús föld következménye. Tegyük napos helyre, és vágjuk vissza.
Gyűjtés és felhasználás
A hajtások júniustól augusztusig, a virágzás idején gyűjthetők. A fiatal hajtások és levelek ehetők: a gallyakkal ízesíthetjük a ragukat, húsokat, halakat és zöldséges ételeket, de felszolgálás előtt távolítsuk el őket.
Számos európai országban hagyományosan allergiára, megfázásra, köhögésre, gyulladásra és álmatlanságra használták. A virágok szárítva is szépek.


























































































