Lavandula stoechas
Lamiaceae
Más néven: bóbitás levendula, füzéres levendula, spanyol levendula
A lavandula stoechas – más néven bóbitás levendula, füzéres levendula vagy spanyol levendula – illatos, kompakt félcserje, amelynek sötétlila virágfüzére tetején nyúlfülre emlékeztető murvalevelek ülnek. Napos, száraz helyen könnyen gondozható. A hidegtűrése azonban korlátozott, ezért nálunk inkább erkélyre, teraszra vagy edénybe való, amelyet télen védeni kell.
- Fény
- Teljes napsütés
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 15–30 °C, min. -10 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 0,3–1 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A bóbitás levendula jellemzői
A Lavandula stoechas az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó, örökzöld, évelő félcserje. Őshazája a Földközi-tenger medencéje: Ibéria, Dél-Franciaország, Olaszország, Görögország, Törökország, Ciprus és Észak-Afrika. Természetes élőhelyén általában száraz, napos, köves bozótosokban és tengerparti domboldalakon nő, savanyú és semleges talajon.
Kompakt, kerekded, domború növésű, a töve fásodik. Növekedési üteme mérsékelt, szélessége nagyjából 45–90 cm. Levelei keskenyek, 1–4 cm hosszúak, szürkészöldek, aromásak, finoman szőrösek, a levélszélük lehajló.
A tömött, sötétlila virágfüzér levéltelen szárakon áll. A tetején látványos, meddő murvalevelek ülnek, ezek adják a „nyúlfül” hatást. A virágzás májustól augusztusig tart, a virág illatos. A nektár és a pollen a méheket és a lepkéket vonzza, a szarvas és a nyúl viszont elkerüli.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
Teljes napfényt és jó légmozgást igényel. Az erkélyen vagy a teraszon válassza a legmelegebb, legnaposabb helyet. Edényben jól tartható, sziklakertben vagy alacsony szegélynövényként is használható.
A növény nem télálló, a hőmérsékleti minimuma körülbelül −10 °C. A hazai telek ennél hidegebbek is lehetnek, ezért a szabadban, védelem nélkül nem érdemes áttelelni.
Öntözés és páratartalom
A lavandula stoechas jól bírja a szárazságot, és az alacsony páratartalmat kedveli. Begyökeresedés után csak mértékkel öntözze. A tartósan nedves talajt kerülje, különösen télen, mert ilyenkor a legnagyobb a gyökérrothadás veszélye.
Talaj és átültetés
Szemcsés, sovány, nagyon jó vízelvezetésű talajt szeret. A szegényebb föld is megfelel neki. Elfogadja a homokos, kavicsos és vályogos, akár meszes talajt is, a megfelelő kémhatás általában kb. 6,0 és 8,0 között van.
Edényben használjon laza, sok szemcsés anyaggal kevert közeget, az edény alján pedig legyen jó vízelvezetés. Átültetni áprilisban érdemes.
Tápanyag-utánpótlás
Alig igényel tápanyagot, sokszor egyáltalán nem kell trágyázni. A gazdag talaj puha, laza hajtásokat és kevesebb virágot eredményez.
Metszés
A nyári virágzás után, augusztusban–szeptemberben a növényt enyhén vissza kell nyírni, így marad dús és formás. Az öreg, csupasz, fás részekbe ne vágjon bele, és ne vágja vissza tövig, mert onnan nem biztos, hogy újra kihajt.
Az évenkénti, virágzás utáni nyírás a felkopaszodást és a fásodást is megelőzi.
Vetés és kiültetés
Magot februárban–márciusban vethet beltérben. Kiültetni vagy edénybe ültetni áprilisban–májusban, tavasszal érdemes. Olyan meleg, napos helyet válasszon, ahol a víz gyorsan elszivárog.
Áttelelés
Hideg télen a növényt mulccsal vagy fátyolfóliával kell védeni. Az edényben tartott példányt érdemes világos, fagymentes helyre vinni. Fagyvédelemre októbertől márciusig lehet szükség.
A nyugalmi időszak november–február között van, ilyenkor különösen kevés vizet kér. A fagy visszafagyást okozhat, ezt a mulcs vagy a takarás megelőzheti.
Szaporítás
Szaporítható maggal, szárdugvánnyal és tőosztással. A dugványozásra júniustól augusztusig van lehetőség.
Gyakori problémák
A leggyakoribb kártevői a levéltetvek, a takácsatkák és a molytetvek. A betegségek közül a gyökérrothadás a legfontosabb.
Ha a növény elpusztul vagy rothadni kezd, annak általában a nedves, rossz vízelvezetésű talaj az oka. Javítsa a vízelvezetést, vagy ültesse lejtőre, illetve magaságyásba.
Ha a növény elfásodik és felkopaszodik, az többnyire a metszés hiányára vagy a túl sok árnyékra utal. Évente, virágzás után nyírja meg enyhén.
A téli visszafagyás oka a fagy. Ilyenkor mulccsal vagy takarással védje a növényt.
Gyűjtés és felhasználás
A virágokat júniusban–júliusban lehet szedni. Vágott virágnak is használható, sövénynek is, és sziklakertbe is ültethető. A virágot hagyományosan az aromaterápiában használják, főzetekhez és illóolajokhoz.

























































































