Kerti ruta
Ruta graveolens · Rutaceae
Más néven: ruta, szagos ruta, Ruta hortensis
A kerti ruta (másik nevén ruta vagy szagos ruta) kékeszöld, erősen illatos levelű, cserjés évelő. Napos, száraz, köves talajon gondozás nélkül is megél, és a hazai teleket szabadban is kibírja. A nedvével óvatosan bánjunk: kesztyű nélkül ne nyúljunk hozzá.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 15–28 °C, min. -25 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 0,5–1 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A kerti ruta jellemzői
A Ruta graveolens a rutafélék (Rutaceae) családjába tartozó félcserje. A Balkánról és a Krím-félszigetről származik, de máshol is széles körben termesztik, és el is vadult. Természetes élőhelyén száraz, köves, napos lejtőkön és sovány, meszes talajokon nő.
Általában 50–100 cm magasra nő, és 60–90 cm szélesre terül. Növekedése mérsékelt, termete kupolás, felálló. Idősebb korában töve elfásodik. Levelei aromásak, kékeszöldek, kétszeresen szárnyaltak, lekerekített cimpákkal, mirigypontokkal és keserű ízzel. A növény félig örökzöld.
A kicsi, tompa sárga, 4–5 szirmú virágok júniustól augusztusig nyílnak, laza, bogernyőszerű virágzatban. Termése barna, karéjos tok, amely felpattanva sötét magokat szór szét. A ruta rövid életű, nagyjából 5 évig él, de magról könnyen továbbterjed.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A legjobban teljes napon érzi magát, de enyhe árnyékot is elvisel. Jó választás sziklakertbe, száraz ágyásba, alacsony sövénynek vagy cserépbe, dézsába. Illata miatt a macskák elkerülik.
Öntözés és páratartalom
A ruta szárazságtűrő, ezért keveset öntözzük. A tartósan nedves talaj jelenti a legnagyobb veszélyt, mert gyökérrothadást okoz. A száraz levegő nem zavarja.
Talaj és átültetés
A szegényebb vagy közepesen tápanyagdús, jó vízelvezetésű talajt kedveli, akár köves is lehet. Jól nő homokos, kavicsos vagy vályogos földben, a meszes, lúgos kémhatást is tűri (pH 6,0–8,0).
Ha cserépben tartjuk, az átültetést áprilisban végezzük.
Ültetés és vetés
Napos, száraz, jó vízelvezetésű helyre ültessük, a töveket nagyjából 60 cm-re egymástól. Kiültetni májusban és júniusban érdemes. Ültetéskor és minden munkánál viseljünk kesztyűt.
Magról márciusban beltérben vethetjük, áprilisban és májusban pedig szabadba.
Metszés
Márciusban–áprilisban vágjuk vissza a régi fáig, így a növény kompakt marad. Metszés nélkül a ruta elfásodik, és ritkás lesz.
Áttelelés
A kerti ruta fagytűrő, a hazai teleket szabadban is átvészeli. Hidegebb vidéken télre érdemes mulccsal betakarni, és igyekezzünk szárazon tartani. A nyugalmi időszak novembertől februárig tart, a fagyvédelem is erre az időre szól.
Szaporítás
Magról vagy szárdugványról szaporítható. A dugványozás ideje május–július. Mivel a növény csak néhány évig él, érdemes időnként új tövet nevelni.
Gyakori problémák
Sárgulás és összeomlás: ennek oka a nedves talajban kialakuló gyökérrothadás. Javítsuk a vízelvezetést, és öntözzünk kevesebbet.
Bőrkiütés a növény megérintése után: a nedve fototoxikus. Viseljünk kesztyűt és hosszú ujjú ruhát.
Elfásodó, ritkás növény: az életkor és a metszés hiánya okozza. Tavasszal vágjuk vissza, vagy nagyjából 5 év után cseréljük újra.
Szüret és felhasználás
A levelek és a fiatal hajtások ehetők, májustól szeptemberig szedhetők. Keserű fűszernövény, a mediterrán konyhában kis mennyiségben használják, grappa ízesítésére és néhány regionális ételhez. Terhesség alatt nem alkalmas.
A népi gyógyászatban és egyes hagyományokban védő növényként is használták. A ruta virágai vonzzák a beporzókat, és a fecskefarkú lepke hernyóinak tápnövénye. Az őz és a nyúl általában elkerüli.





















































































