Gilisztaűző varádics
Tanacetum vulgare · Asteraceae
Más néven: parlagi varádics, varádics, gilisztavirág, Chrysanthemum vulgare
A gilisztaűző varádics (más néven parlagi varádics, varádics vagy gilisztavirág) erős növekedésű, télálló évelő, amely júliustól szeptemberig aranysárga, gombszerű virágokat nyit. Szinte bármilyen talajon megél, de rizómáival és magjaival könnyen elszabadul, ezért a megfelelő hely kiválasztása és a rendszeres virágeltávolítás a gondozás lényege.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 12–24 °C, min. -35 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 0,6–1,5 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény a gilisztaűző varádics?
A Tanacetum vulgare a fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó, lágyszárú évelő. 60–150 cm magasra nő, szélessége 30–90 cm. Egyenes szárú, bokrosodó növény, vaskos, vöröses szára felül elágazik.
Levelei szórt állásúak, páfrányszerűek, szárnyasan szeldeltek, szinte a középérig hasadt, fogazott cimpákkal. Színük zöld, szétmorzsolva kámforillatúak. A 7–12 mm átmérőjű, sugárvirág nélküli, aranysárga fészkek lapos, végálló csomókban nyílnak júliustól szeptemberig. A termés apró, barnás, szögletes kaszat, és egyetlen növény évente akár több tízezer magot is érlelhet.
Természetes élőhelye Európa és Ázsia mérsékelt övi területein található: útszélek, vasúti töltések, legelők, patakpartok, árkok és parlagterületek. Gyorsan nő, és a terjeszkedése miatt egyes vidékeken inváziós fajnak számít.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
Teljes napfényben érzi legjobban magát, de a félárnyékot is elviseli. Olyan helyre ültessük, ahol a terjeszkedése nem zavar, például a kert szélére vagy egy vadabb sarokba.
Öntözés
A száraz és szegényes talajt is jól tűri, a szárazságtűrése közepesnek mondható. A leggyorsabban és legerősebben nedves, humuszban gazdag talajban fejlődik, hosszabb szárazság idején ezért az alkalmi öntözést megköszöni.
Talaj
A legtöbb kerti talajhoz alkalmazkodik: jó az általános kerti föld, a vályogos és a humuszos talaj is. A pH-értéke 5,5 és 8 között lehet. Az ideális talaj nedves, de jó vízelvezetésű. A gazdag, nedves humusz adja a legerőteljesebb növekedést.
Tápanyag-utánpótlás
Nem igényel trágyázást, a szegényes talaj is elegendő neki.
Metszés és virágok eltávolítása
A legfontosabb teendő, hogy a virágokat magérlelés előtt levágjuk, így korlátozhatjuk az önvetést. A szárakat késő ősszel (októberben) vagy kora tavasszal (márciusban) vágjuk vissza.
Ültetés és vetés
Olyan helyre ültessük, ahol a terjedését kordában tudjuk tartani, például gyökérgát segítségével, mert agresszíven burjánzik. A tőtávolság körülbelül 60 cm.
A palántákat áprilisban és májusban lehet kiültetni. Magról februárban és márciusban otthon, márciusban és áprilisban pedig szabadföldbe vethetjük.
Áttelelés
Teljesen télálló. A föld feletti részei elhalnak, tavasszal pedig a rizómákból újra kihajt. A nyugalmi időszak novembertől februárig tart.
Szaporítás
Szaporítható maggal, tőosztással, rizómadarabokkal és gyökérdugványokkal is. A gyökérdarabokból is újra kihajt. A szaporításra márciusban, áprilisban és szeptemberben van lehetőség.
Gyakori problémák
A leggyakoribb gond, hogy átterjed a szomszédos ágyásokba, mert rizómái és magjai révén is terjed. Segít a gyökérgát, a virágok időben történő levágása és a kiszaladó hajtások kiásása.
A nedve és illóolajai bőrkiütést (kontakt dermatitist) okozhatnak, ezért kesztyűben dolgozzunk vele.
Felhasználás
Virágai júliusban és augusztusban szedhetők, vágott virágként is használatosak. Illatos növény, virágai rovarokat vonzanak, és olyan bogárfajnak is táplálékul szolgál, amely a növény mérgeit is elviseli.
Hagyományosan bélférgek, reuma, emésztési panaszok és láz ellen használták, valamint rovarriasztásra. Egykor a böjti ételeket is ízesítették vele keserű fűszerként, de a tujontartalma miatt ez nem ajánlott.













































































