Navigáció kihagyása, ugrás a tartalomra
Tartalom átugrása, ugrás a láblécbe
Vérehulló fecskefű sárga virágokkal és kékeszöld, szárnyas levelekkelFotó: Robert Flogaus-Faust, CC BY 4.0, Wikimedia Commons
Vérehulló fecskefű – 2Fotó: Leckherchen ( Diskussion ), CC0, Wikimedia Commons
Vérehulló fecskefű – 3Fotó: Robert Flogaus-Faust, CC BY 4.0, Wikimedia Commons
Vérehulló fecskefű – 4Fotó: Javier martin, Public domain, Wikimedia Commons
Vérehulló fecskefű – 5Fotó: Rob Hille, Public domain, Wikimedia Commons
Vérehulló fecskefű – 6Fotó: zebedeugalinha, CC BY 4.0, iNaturalist
FűszernövényekÉvelők

Vérehulló fecskefű

Chelidonium majus · Papaveraceae

Más néven: fecskefű

A vérehulló fecskefű (más néven fecskefű, latinul Chelidonium majus) régi ismerős a kerítések, falak és bokrok tövében. Gyorsan nő, a letört szárából narancssárga nedv szivárog, és magról könnyen elszaporodik. Kertbe ültetni nem javasolt, de aki már találkozott vele, annak hasznos tudni, hogyan kezelje.

Fény
Félárnyék, Árnyék
Öntözés
Közepes
Páratartalom
Mérsékelt
Hőmérséklet
10–22 °C, min. -30 °C
Nehézség
Igénytelen
Magasság
0,3–1,2 m

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

VetésKiültetésMetszésSzaporításVirágzásNyugalmi időszak
Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

Milyen növény a vérehulló fecskefű?

A Papaveraceae, vagyis a mákfélék családjába tartozó lágyszárú évelő. Őshonos Európában és Nyugat-Ázsiában, elterjedési területe Észak-Afrikáig és Makaronéziáig is eljut, Észak-Amerikában pedig széles körben elvadult. Természetes élőhelye a sziklás lejtő, az erdő, a parlag és az út menti sáv, gyakran falak és sövények mellett.

Évelő, bokrosodó, felálló növekedésű növény, szárai törékenyek, és narancssárga tejnedvet eresztenek. A levelek kékeszöldek, szárnyasan osztottak, akár 30 cm hosszúak. Az 5-9 karéjos levélkék szegélye hullámos, fonákjuk halványabb.

A virágok négy szirmúak, sárgák, nagyjából 2 cm átmérőjűek, laza, ernyőszerű csoportokban nyílnak. A naptár szerint májustól szeptemberig virágzik. A termés karcsú, hengeres, körülbelül 5 cm hosszú tok, amely felhasadva apró fekete magvakat szór ki. A magvakon olajos függelék (elaiosoma) van, ezért a hangyák hordják szét őket. A növény gyorsan nő, és 30-60 cm szélesre terül.

Termesztés és gondozás

Fény és hely

A félárnyékot és az árnyékot kedveli. Hűvös nyarakon a teljes napot is elviseli. Ott érzi jól magát, ahol a természetben is él: fal vagy sövény tövében, fák alatt, félreeső, árnyas sarkokban.

Öntözés

Mérsékelt vízigényű. A nedves, de jó vízelvezetésű talajt szereti, tehát az állandóan vizes helyet nem, a kiszáradót sem érdemes neki szánni.

Talaj

Igénytelen: a szegényebb talajon is megél. Jól érzi magát agyagos, vályogos és homokos földben egyaránt, a humuszban gazdag talajt is elfogadja. A lényeg a nedves, de áteresztő szerkezet.

Ültetés és vetés

A növény agresszív maghullatása és mérgező volta miatt kertbe nem ajánlott. Aki mégis megtartaná, ültesse olyan helyre, ahol könnyen kordában tartható.

A naptár szerint márciusban, áprilisban és szeptemberben lehet vetni, a kiültetés áprilisban és májusban esedékes.

Metszés és terjedés korlátozása

A legfontosabb teendő a virágok levágása, mielőtt magot kötnek, így fékezhető a terjedés. A naptár a visszavágást augusztusra teszi. Munka közben mindig viseljen kesztyűt.

Áttelelés

Fagytűrő növény, a hideg teleket a szabadban is átvészeli. Lágyszárú lévén föld feletti része általában elszárad, a nyugalmi időszak januárra, februárra, novemberre és decemberre esik.

Szaporítás

Magról és tőosztással szaporítható. A naptár szerint márciusban, áprilisban és szeptemberben érdemes szaporítani. Magától is annyira szaporodik, hogy ritkán kell segíteni neki.

Gyakori gondok

A legtöbb gondot maga a terjedés okozza: a bőséges önvetés és a hangyák általi magszórás miatt mindenhol megjelenik. Ellene a virágzás előtti kézi kihúzás segít.

A narancssárga nedv irritálja a bőrt, érintése után kiütés jelentkezhet. Dolgozzon kesztyűben, és utána mossa meg a bőrét.

A növény Észak-Amerika egyes részein inváziósnak számít, vagy korlátozás alatt áll, például Wisconsinban.

Hagyományos felhasználás

Nem ehető. A népi gyógyászatban hagyományosan szemölcsre és bőrbetegségekre használták, kivonatait gyomorpanaszokra is. A növény ugyanakkor károsíthatja a májat, ezért veszélyes, házi használatra nem ajánlott.

Gyakran ismételt kérdések

Hová érdemes ültetni a vérehulló fecskefüvet?Félárnyékba vagy árnyékba, nedves, de jó vízelvezetésű talajba. Hűvös nyarakon a napot is bírja. Kertbe agresszív terjedése és mérgező volta miatt nem ajánlott.
Hogyan lehet megállítani a fecskefű terjedését?A virágokat vágja le, mielőtt magot kötnek, a fiatal növényeket pedig húzza ki virágzás előtt. A magvakat a hangyák hordják szét, ezért önvetéssel könnyen megjelenik máshol is.
Mérgező a vérehulló fecskefű a kutyákra és macskákra?Igen, mindkettőre mérgezőnek számít, ezért tartsa elérhetetlen helyen. Ez csak tájékoztatás, nem állatorvosi vagy orvosi tanács.
Miért narancssárga a fecskefű nedve, és veszélyes-e a bőrre?A törékeny szárból narancssárga tejnedv szivárog. Irritálhatja a bőrt, ezért kesztyűben dolgozzon, és utána mossa meg a bőrét.
Fagytűrő a vérehulló fecskefű?Igen, fagytűrő, a szabadban is áttelel. Föld feletti része télen általában elszárad, tavasszal újra kihajt.
Lábléc kihagyása, ugrás az oldal elejéreUgrás az oldal elejére