Ezüstfa
Elaeagnus angustifolia · Elaeagnaceae
Más néven: keskenylevelű ezüstfa
A keskenylevelű ezüstfa, más néven ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) gyorsan növő, tüskés lombhullató fa vagy nagy cserje, ezüstös levelekkel és erősen illatos virágokkal. Könnyen nevelhető, a hideget, a szárazságot és a szegényes talajt is jól viseli. Terjedési hajlama miatt azonban gondosan válasszunk neki helyet.
- Fény
- Teljes napsütés
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 10–28 °C, min. -39 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 3–10 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény a keskenylevelű ezüstfa?
Az Elaeagnus angustifolia az ezüstfafélék (Elaeagnaceae) családjába tartozó, lombhullató, évelő fa. Magassága 3–10 m, lombkoronájának szélessége 3–6 m. Növekedése gyors. Termete tüskés, nagy cserjére vagy kisebb fára emlékeztet, koronája gömbölyded, laza, olykor kissé felkopaszodó.
Levelei váltakozó állásúak, lándzsás alakúak, épszélűek, és ezüstös pikkelyek borítják őket, ezért ezüstszürkének, szürkészöldnek látszanak. Kora nyáron, májusban és júniusban nyílnak apró, csöves, erősen illatos virágai: a krémsárga, négykaréjú csésze kívül ezüstös. A termés olajbogyószerű, ezüstös, később narancsvörösre érik; édes, de lisztes, a madarak szívesen eszik.
Természetes élőhelyén, a törökországi és kaukázusi területektől Iránon és Afganisztánon át Kazahsztánig, Mongóliáig és Észak-Kínáig a sztyeppék és félsivatagok száraz, szegényes, sós vagy erodált talaján, valamint folyópartokon él.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
Teljes napfényt igényel, a sűrű árnyékot nem szereti. Napos, nyílt helyre ültessük. Mivel nagyra növő fa, számoljunk 3–6 m-es terpeszével, és hagyjunk neki elegendő teret. Sövénynek is használható.
Öntözés és páratartalom
Begyökeresedés után nagyon szárazságtűrő, külön öntözésre nincs szüksége. Az alacsony páratartalom sem okoz gondot.
Talaj
A szegényes, homokos, sós és meszes talajt is elviseli, de jó vízelvezetésű, laza földet kedvel. Homokos, vályogos és lúgos talajon egyaránt megél.
Tápanyag-utánpótlás
Tápanyag-utánpótlásra nincs szükség, mert a növény megköti a levegő nitrogénjét.
Metszés
A metszést jól tűri. A legjobb időpont a tél vége, február–március, mert a következő évi virágok az öreg vesszőkön képződnek. A kéregrákos (kankrós) elhalt ágakat ki kell vágni.
Ültetés
Kiültetni márciusban, áprilisban vagy októberben lehet. Gyökérrendszere erőteljesen terjed, ezért a helyét gondosan válasszuk meg. Ahol a faj invazív, ott nem ajánlott ültetni, inkább őshonos alternatívát érdemes keresni.
Áttelelés
Teljesen télálló, a legalacsonyabb elviselt hőmérséklete -39 °C, így a tipikus -20 °C körüli téli mélypontot is bírja. Takarásra nincs szüksége.
Szaporítás
Magról és szárdugványról szaporítható. A vetés ideje október–november, a szaporítást is ekkor végezhetjük.
Gyakori gondok
Fő gond a terjeszkedés: a madarak által szétvitt magokból és a gyökérsarjakból új növények kelnek. A megoldás a csemeték eltávolítása; vízfolyások közelébe ne ültessük. Észak-Amerikában, főleg a folyópartokon, invazív fajként ismert.
A másik gond a kéregrák (kankró), amely az ágak visszahalását okozza. Ilyenkor az érintett részeket vissza kell metszeni.
Termés és felhasználás
A termés szeptemberben–októberben szedhető. Édes, száraz, lisztes húsú, frissen vagy szárítva fogyasztják, különösen Iránban és Afganisztánban. A termés, a levél és a virág a népi gyógyászatban hagyományosan ízületi fájdalomra, lázra és emésztési panaszokra használatos.
A madarak szívesen fogyasztják és terjesztik a termést, a fán néhány lepkefaj hernyója is megél.






































































