Júdásfa
Cercis siliquastrum · Fabaceae
Más néven: közönséges júdásfa
A júdásfa (más néven közönséges júdásfa, Cercis siliquastrum) kis termetű, lombhullató díszfa, amely tavasszal a lombfakadás előtt borul rózsaszín-lila virágba. A virágok az idősebb ágakon és még a törzsön is megjelennek. Közép-Európában szabadban áttelel, és könnyen nevelhető, ha napos, jó vízelvezetésű helyet kap, és ültetés után nem bolygatják.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 12–28 °C, min. -23 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 4,5–12 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A júdásfa jellemzői
A júdásfa őshazája Dél-Európa és Nyugat-Ázsia, Olaszországtól, a Balkántól és Görögországtól Törökországon át Iránig és Afganisztánig. Természetes élőhelyén erdőkben és száraz, sziklás lejtőkön él.
Kis termetű, gyakran többtörzsű fa, gömbölyded koronával, mérsékelt növekedésű. Levelei egyszerűek, szórt állásúak, szív alakúak, 6–13 cm szélesek, épszélűek és tompa csúcsúak. Fiatalon bronzvörösek, nyárra mélyzöldek lesznek, ősszel sárgára és bronzosra színeződnek.
A borsóvirágra emlékeztető, rózsaszíntől mélyrózsaszínig terjedő, lilás virágok tavasszal, április–májusban nyílnak, a levelek előtt. A termés lapos, lilásbarna hüvely, 8–11 cm hosszú, függőlegesen csüng. Késő nyáron érik, és gyakran egészen télig megmarad a fán.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A júdásfa teljes napon érzi legjobban magát, de a félárnyékot is elviseli. Válasszon védett helyet, különösen fiatal korában, mert óvni kell a hideg széltől.
Öntözés
A fiatal fákat rendszeresen öntözze. A begyökeresedett példányok viszonylag jól bírják a szárazságot, a nedves, pangó talajt viszont nem szeretik.
A nyári hónapokban, júniustól augusztusig érdemes több vizet adni.
Talaj
Termékeny, üde, de jó vízelvezetésű talajt igényel. Vályog-, agyag- és homoktalajon egyaránt megél, a megfelelő pH 6 és 8 között van. A rosszul vízelvezető, vizenyős helyet nem tűri.
Tápanyag-utánpótlás
Tápanyagot áprilisban érdemes adni, a virágzás idején.
Ültetés
A júdásfa mély gyökérzetű, és rosszul viseli az átültetést, ezért fiatalon ültesse végleges, védett helyére, és utána ne mozgassa.
Kiültetésre április, május és október alkalmas.
Metszés
A metszés ideje június. A fa nem igényel sok beavatkozást, a kiszáradt, elhalt ágakat viszont érdemes eltávolítani.
Áttelelés
A júdásfa fagytűrő, nagyjából –23 °C-ig bírja, ami valamivel alacsonyabb a hazai telek jellemző, –20 °C körüli mélypontjánál. Fiatalon védje a hideg széltől. Nyugalmi ideje általában novembertől februárig tart.
Szaporítás
Szaporítható maggal, dugvánnyal és oltással. A magot ősszel, októberben–novemberben szabadba lehet vetni, februárban pedig szobában is el lehet indítani. Szaporításra még június, július és október is alkalmas.
Gondok és kártevők
A fán megtelepedhet a kabóca, a pajzstetű és a levélbolha. Betegségei közül a rákos kéregelhalás, a korallfoltosság és a Verticillium-hervadás említhető.
Ha az ágak hervadnak, Verticillium-hervadásra gyanakodhat: távolítsa el az elhalt részeket, és kerülje, hogy stressz érje a fát. Ültetés után a lassú növekedés általában a megbolygatott gyökér vagy a nedves talaj miatt jelentkezik, ezért ültesse fiatalon, jó vízelvezetésű talajba, és ne zavarja.
Felhasználás
A virágok ehetők, íze édes-savanykás, salátákba szokás tenni. A júdásfát a Közel-Keleten hagyományosan gyógynövényként is használják.
A nektárban gazdag virágokat méhek látogatják és beporozzák, így a fa a beporzók kedvelt tavaszi növénye.









































































