Ostorfa
Celtis australis · Cannabaceae
Más néven: déli ostorfa
Az ostorfa terebélyes, gömbkoronás, hosszú életű lombhullató fa, amely a napot és a száraz, meszes talajt szereti. Könnyen nevelhető, de a hazai kemény teleket nem minden esetben viseli el gond nélkül. Ültetés előtt érdemes a mérete mellett a fagyérzékenységével is számolni.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 12–30 °C, min. -15 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 10–25 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Az ostorfa jellemzői
Az ostorfa (más néven déli ostorfa, latin nevén Celtis australis) a kenderfélék családjába tartozó lombhullató fa. Általában 10–25 m magasra nő, koronája kiterjedt, gömbölyded, kérge sima, szürke. Hosszú életű fa.
Levelei váltakozó állásúak, hosszúkásak, élesen fogazottak, felül érdesek, alul molyhosak, 5–15 cm hosszúak. Sötét szürkészöld színük ősszel halványsárgára változik, majd lehullanak.
Virágai aprók, zöldek, feltűnés nélküliek, áprilisban–májusban nyílnak, egyesével vagy kis csoportokban. Bár a szél porozza be őket, a beporzó rovarokat is vonzzák. Termése körülbelül 1 cm-es, sötétlila csonthéjas, rövid fürtökben ül. Édes, ehető, a madarak különösen kedvelik.
Természetes élőhelye Dél-Európa, Észak-Afrika és Kis-Ázsia, keletre egészen Iránig és a Kaukázuson túlig. Erdős szurdokokban, patakpartokon és vegyes erdőkben él a tengerszinttől körülbelül 1200 m-ig.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
Az ostorfa napos helyet kíván, a teljes naptól a félárnyékig is megél, de az árnyékot nem tűri. Mivel nagyra nő, ültessük úgy, hogy a koronája szabadon kiterebélyesedhessen.
Nálunk a téli fagyok miatt érdemes védettebb, napos helyet választani, ahol a hideg szelek kevésbé érik.
Öntözés
Vízigénye kicsi. Begyökeresedés után jól bírja a szárazságot, a fiatal fákat viszont a száraz időszakokban érdemes meglocsolni. A nyári hónapokban, júniustól augusztusig valamivel többet kell öntözni. A száraz levegő nem okoz gondot.
Talaj
Könnyű, jó vízelvezetésű, homokos vagy vályogos talajt szeret. Megél a szegényebb és meszes talajon is, a kavicsos talaj és a lúgos kémhatás sem zavarja. A kedvező pH körülbelül 6,5 és 8,0 közötti. A pangó víz kerülendő, a talajnak szabadon át kell engednie a vizet.
Ültetés
Kiültetni márciusban és áprilisban, illetve októberben és novemberben érdemes. A fagyérzékenység miatt nálunk a tavaszi ültetés lehet a biztonságosabb választás, hogy a fa még a tél előtt megerősödjön.
Tápanyag-utánpótlás
Ha tápanyagot adunk, azt márciusban–áprilisban tegyük. A fa a szegényebb talajt is elviseli, így nagy adagokra nincs szükség.
Metszés
A metszésre a nyugalmi időszak való: január, február, november és december. Lombhullató fa lévén ilyenkor pihen.
Áttelelés
Az ostorfa nagyjából -15 °C-ig bírja a fagyot. Ez kevesebb, mint amennyire a hidegebb hazai telek idején lehűl a levegő (a tipikus téli mélypont körülbelül -20 °C), ezért kemény fagyokban károsodhat, különösen fiatalon. A begyökeresedett fának a rendelkezésre álló adatok szerint általában nincs szüksége külön védelemre.
Szaporítás
Magról szaporítható. A vetés ideje október–november.
Termés és felhasználás
A termés szeptemberben–októberben érik. Az édes csonthéjasok nyersen és főzve is ehetők. Ami a fán marad, azt a madarak szívesen elviszik.
A levél és a termés főzetét hagyományosan összehúzó hatású szerként használták hasmenésre, vérzésre és kólikára.









































































