Völgycsillag
Astrantia major · Apiaceae
Más néven: nagy völgycsillag, astrantia
A völgycsillag (más néven nagy völgycsillag vagy astrantia) télálló, bokrosodó évelő, amely júniustól szeptemberig hozza apró, csillagszerű virágfejeit. Általában könnyen nevelhető, a félárnyékot és az egyenletesen nedves talajt szereti. A kerti ágyásban évekig helyben marad, és az áttelelésével sem kell külön foglalkozni.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–22 °C, min. -30 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 40–90 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A völgycsillag jellemzői
A völgycsillag (Astrantia major) az Apiaceae, vagyis az ernyősvirágzatúak családjába tartozik. Lágyszárú, évelő növény, amely rövid, kúszó gyöktörzsből, a talajszinten fakadó rügyekből fejlődik bokorrá. Magassága általában 40–90 cm, szélessége nagyjából 30–45 cm. Egyenes, kevéssé elágazó szárat nevel.
A tőlevelek 10–20 cm-es nyélen ülnek. Fogas szélű, 3–7 karéjú, zöld leveleik 8–15 cm hosszúak. A szárlevelek kevések és nyeletlenek.
A virágok aprók, zöldesfehérek, 2–3 cm átmérőjű ernyős virágfejekben nyílnak. Körülöttük papírszerű, vöröses vagy fehér murvalevelek állnak, ezek adják a virág csillagszerű megjelenését. A virágok színe fehér, rózsaszín, piros és zöld árnyalatú lehet. Természetes élőhelye a hegyi rét, a gyep, az erdei tisztás és a patakpart, jellemzően meszes talajon, 100–2300 m magasságban. Közép- és Kelet-Európában őshonos, a Pireneusoktól és az Alpoktól a Kárpátokon és a Balkánon át a Kaukázusig.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A völgycsillag leginkább a napos és a félárnyékos helyen érzi jól magát. Félárnyékban is jól fejlődik, ha a talaj nedves marad. A napot is elviseli, de csak akkor, ha a talaj nem szárad ki. Nyirkos, félárnyékos ágyás, fák alatti vagy vízközeli kertrész ezért jó választás, hiszen természetes élőhelyén is rétek, tisztások és patakpartok lakója.
Öntözés
A vízigénye mérsékelt, de a talajt érdemes egyenletesen nedvesen tartani. Ez különösen a napos helyen álló tövekre igaz. Júniusban, júliusban és augusztusban, a fő virágzási időszakban öntözzünk gyakrabban.
Talaj
Humuszban gazdag, nedvességtartó, de jó vízelvezetésű vályogtalajban fejlődik a legjobban. A mész nem zavarja, sőt a meszes talajt kedveli. Az ideális pH nagyjából 6,5 és 8 között van.
Ültetés és vetés
A palántákat általában áprilisban, májusban vagy szeptemberben érdemes kiültetni. A magvetés ideje március, október vagy november. A tövek között hagyjunk 30–45 cm helyet, hogy a bokor kiteljesedhessen.
Tápanyag-utánpótlás
A tápanyag-utánpótlás ideje március és április, vagyis a hajtásnövekedés kezdete. A humuszban gazdag talaj mellett ennél többre általában nincs szükség.
Metszés
A metszés ideje február és július. A lombozat télre általában visszahal, ezért ilyenkor a növény föld feletti része nem díszít.
Áttelelés
A völgycsillag teljesen télálló, ezért télvédelemre nincs szüksége. A hidegtűrése nagyjából -30 °C-ig megbízható, ami meghaladja a hazai szokásos téli mélypontot (kb. -20 °C). A nyugalmi időszak január, február, november és december.
Szaporítás
A legegyszerűbb módszer a tő osztása, amelyet márciusban vagy szeptemberben érdemes elvégezni. A rövid, kúszó gyöktörzsön a talajszinten rügyek ülnek, így a bokor jól szétszedhető. Magról is szaporítható, a vetés ideje március, október vagy november.
Felhasználás
A völgycsillag vágott virágnak is használható, a vágás ideje június és július. A kerti ágyásban a rovarok kedvelik, megporzásában főként bogarak és más rovarok vesznek részt.
Egyes források szerint illóolaját hagyományosan a népi gyógyászatban hasznosítják.









































































