Margaréta

A margaréta a teljes napfényt szereti, de a délutáni árnyékot is elviseli. Napos, szabad kertrészben fejlődik a legjobban. Árnyékban vagy túl tápanyagdús talajon a szárak hajlamosak elfeküdni.

Közepesen nedves vagy inkább száraz talajon is megél. Begyökeresedés után a szárazságot is elég jól tűri, ezért a kifejlett példányokat ritkán kell öntözni.

Bármilyen szerkezetű, átlagos, jó vízelvezetésű kerti talaj megfelel, a szegényebb föld sem gond. Ideális pH-értéke általában 5,5 és 7,5 között van. A növény a mérsékelten nedves, de jól szikkadó talajt kedveli.

Trágyázásra alig vagy egyáltalán nincs szükség. A sovány talaj még előnyös is, mert a túl gazdag föld elfekvő szárakat eredményez.

Az elvirágzott fejek rendszeres eltávolítása meghosszabbítja a virágzást, és megakadályozza a magvak szétszóródását. Virágzás után, augusztus–szeptemberben a növényt vissza lehet vágni.

Kiültetni áprilisban, májusban vagy szeptemberben érdemes. Magról februárban és márciusban lehet beltérben előnevelni, szabadba pedig márciustól májusig vethető.

A növény rizómákkal és maggal is terjed, ezért oszd meg 2–3 évente, és ahol a terjedés nem kívánatos, rendszeresen távolítsd el az elvirágzott fejeket. Cserépben, dézsában is tartható.

A margaréta teljesen télálló, –33 °C-ig elviseli a fagyot, ami jóval a hazai tipikus téli mélypont (–20 °C) alatt van. A lombja télre visszahal, a tőlevélrózsákat általában a helyükön lehet hagyni. A nyugalmi időszak jellemzően november–februárra esik.

Két módszer terjedt el: magvetés és tőosztás. Az osztást márciusban, áprilisban vagy szeptemberben érdemes elvégezni.

A leggyakoribb panasz a túlzott terjedés, amelyet a rizómák és a rengeteg mag okoz. Megoldás a rendszeres virágfej-eltávolítás és tőosztás.

Az elfekvő, laza szárak oka többnyire a gazdag talaj vagy az árnyék. Teljes napfény és sovány talaj segít.

A margaréta vágott virágnak is használható, virágzása májustól szeptemberig tart, a gyűjtés ideje májustól júliusig esik. Sok virágport termel, pillangókat és más beporzókat vonz; a szarvasmarha nem szívesen legelészi.

Az adatok szerint a még nyílatlan bimbókat kapribogyóhoz hasonlóan be lehet savanyítani, a virágokat pedig teának szárítani. Mivel a virág az emberre enyhén mérgező részek között szerepel, ezzel óvatosan bánj, és olvasd el az alábbi mérgezési tudnivalókat.