Aconitum napellus
Ranunculaceae
Más néven: kék sisakvirág, havasi sisakvirág, alpesi sisakvirág
Az Aconitum napellus, más néven kék sisakvirág vagy havasi sisakvirág, magas, bokrosodó évelő, amely nyár végén sötétkék virágfüzéreivel díszít. Közép-európai teleinket gond nélkül kibírja, a nedvesebb, félárnyékosabb kerti sarkokban érzi jól magát. Minden része erősen mérgező, ezért ültetés és gondozás előtt ezt érdemes végiggondolni.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–22 °C, min. -34 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 0,8–1,5 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény az Aconitum napellus?
Nyugat- és Közép-Európában őshonos, az Ibériai-félszigettől és Franciaországtól az Alpokon és Németországon át a Balkán északnyugati részéig. Természetes élőhelye a nedves rét, a patakpart és a hegyi erdők szegélye, tápanyagban gazdag, nedves talajon.
Gumós gyökerű, lombhullató évelő, felálló, bokrosodó növekedéssel. Általában 80–150 cm magasra nő. Levelei kopaszak, kerekdedek, 5–10 cm szélesek, öt-hétszeresen mélyen szeldeltek, zöldek. A sötétlilától kékesliláig terjedő színű, 1–2 cm-es, sisak alakú virágok sűrű, el nem ágazó füzérekben nyílnak. Fajtái között fehér és rózsaszín is akad. A virágok nem illatosak, a termés száraz tüszőcsokor, sok apró, szögletes maggal.
A poszméhek, köztük a hosszú nyelvűek is, szívesen látogatják. A növényt a legelésző vadak elkerülik.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
Napos és enyhén árnyékos helyen egyaránt jól érzi magát. Melegebb vidéken a hűvös gyökérzónát és a délutáni árnyékot kedveli, ezért ilyenkor félárnyékos hely a jobb választás. A kertben a magas, felálló füzérek miatt az ágyás hátsó sorába vagy nedvesebb kerti zugba illik.
Öntözés
Közepes vízigényű, egyenletesen nedvesen kell tartani, különösen nyáron. A szárazságot rosszul viseli, ezért kerülje a hosszan tartó kiszáradást. Júniusban, júliusban és augusztusban érdemes többet öntözni.
Talaj
Humuszban gazdag, nedvességtartó, mégis jó vízelvezetésű vályogtalajt szeret. A kémhatás legyen semlegeshez közeli vagy enyhén lúgos, nagyjából pH 6,0–7,8 között. Tartósan ne álljon benne a víz, de ki se száradjon.
Tápanyag-utánpótlás
A tápanyagot márciusban és áprilisban, a tavaszi növekedés indulásakor érdemes pótolni.
Ültetés és vetés
Kiültetni márciusban, áprilisban, valamint szeptemberben és októberben lehet. Magról a szabadba szeptemberben és októberben vethet, beltérben pedig februárban és márciusban.
Visszavágás
Ősszel, a leszáradás után, jellemzően októberben–novemberben a szárakat tőig vissza kell vágni. Ezt mindig kesztyűben végezze.
Áttelelés
Teljesen télálló. A föld feletti része elhal, tavasszal újra kihajt. A takaró mulcsréteg segít a telelésben. Nyugalmi időszaka novembertől decemberig, illetve januártól februárig tart.
Szaporítás
Magról, tőosztással vagy a gumók mellett évente képződő leánygumókkal szaporítható. Az osztást márciusban, szeptemberben vagy októberben érdemes végezni. Osztáskor is viseljen kesztyűt.
Felhasználás
Vágott virágnak használható, virágzási ideje július, augusztus és szeptember. Vágni júliusban és augusztusban lehet. A növény nem ehető. Az Aconitum-készítményeket régen a gyógyászatban és nyílméregként is használták, de veszélyesek.









































































