Őszi vérfű
Sanguisorba officinalis · Rosaceae
Más néven: orvosi vérfű, öszi vérfű
Az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) magas, sötét bíborvörös virágfüzéreket hozó évelő, amely nyártól kora őszig díszíti a kertet. Nedves, napos helyen könnyen nevelhető, és a fagyoktól sem kell félteni.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 12–24 °C, min. -30 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 0,6–1,2 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény az őszi vérfű?
Az őszi vérfű, más néven vérfű vagy orvosi vérfű, a rózsafélék családjába tartozó lágyszárú évelő. Felálló, bokrosodó növény, amely 60–120 cm magasra nő. Kiterjedt, gyöktörzses gyökérzete miatt a talajerózió megfékezésére is jó.
Levelei szárnyaltak, fogas szélű, ovális, zöld levélkékből állnak. A tőlevelek tőlevélrózsát alkotnak, a száron feljebb kisebb levelek ülnek. Virágai sűrű, hosszúkás, sötét bíborvörös füzérek, szirmok nélkül. Az elágazó, magas szárakon a lombozat fölé emelkednek, és júniustól szeptemberig nyílnak. A virág nem illatos.
A természetben nedves réteken, füves lejtőkön és gyepekben él, az északi félteke hűvösebb vidékein. Kertben könnyen nevelhető növénynek számít.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
Teljes napfényben fejlődik a legjobban. Nedves talajon az enyhe árnyékot is elviseli. Nedves, napos ágyásba, rétszerű ültetésbe vagy tavi környezetbe illik.
A beporzók kedvelik. A Phengaris nausithous és a P. teleius nevű hangyaboglárka-fajok számára kulcsfontosságú tápnövény.
Öntözés
A talaj legyen egyenletesen nedves. A vérfű a nedves rétek növénye, és a szárazságot rosszul tűri, ezért hosszabb időre ne hagyjuk kiszáradni a földet.
Júniusban, júliusban és augusztusban, a legmelegebb időszakban öntözzük többet.
Talaj
Termékeny, nedvességtartó kerti talajt kedvel. Jól érzi magát vályogban, humuszban gazdag földben és agyagos talajon is. A semleges vagy enyhén lúgos kémhatást szereti, nagyjából 6 és 7,8 közötti pH-t.
Tápanyag-utánpótlás
Kevés tápanyagot igényel. Áprilisban elég egy réteg komposzt a tő köré mulcsként.
Metszés
A szárakat késő ősszel, novemberben vagy kora tavasszal, márciusban vágjuk vissza a talajszintig.
Ültetés
Tavasszal (áprilisban, májusban) vagy ősszel (szeptemberben) ültessük nedves, napos helyre, ágyásba vagy rétszerű ültetésbe. A tövek között kb. 50 cm távolságot hagyjunk.
Áttelelés
Teljesen télálló, a -30 °C-ot is kibírja. Télen a föld feletti része elszárad, tavasszal újra kihajt. A nyugalmi időszaka november–februárra esik, ilyenkor nincs vele teendő.
Szaporítás
Magról vagy tőosztással szaporítható.
A magot szabadföldbe márciusban, áprilisban vagy októberben vethetjük, beltérben februárban–márciusban. A tőosztásra március, április és október alkalmas.
Felhasználás
Vágott virágnak is jó. A hagyományos kínai orvoslásban a gyökerét vérzéscsillapításra, a vér hűtésére, valamint sebek és égések gyógyítására használják.













































































