Bugás lángvirág
Phlox paniculata · Polemoniaceae
Más néven: magas lángvirág
A bugás lángvirág (más néven magas lángvirág, Phlox paniculata) nyár közepétől őszig virágzó, illatos évelő. A hideg telet is bírja, de nyáron egyenletes nedvességet és jó légáramlást szeret. Közepesen igényes növény, ha a talaj nem szárad ki, és odafigyelünk a lisztharmatra.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Teljes napsütés
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 15–25 °C, min. -34 °C
- Nehézség
- Közepesen igényes
- Magasság
- 0,6–1,2 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A bugás lángvirág jellemzői
A bugás lángvirág lágyszárú, bokrosodó évelő, merev, felálló szárakkal. Általában 60–120 cm magasra nő, szélessége nagyjából 45–100 cm. Növekedése mérsékelt.
Levelei átellenesek, egyszerűek, sötétzöldek, 10–15 cm hosszúak, tojásdadtól lándzsásig terjedő alakúak, feltűnő erezettel. A virágok tömött, kupolás bugákban nyílnak, a csöves virágok ötcimpásak, és gyakran erősen illatosak. A virágzás júliustól szeptemberig tart. A színek között megtalálható a rózsaszín, lila, fehér, piros, kék és az ibolya.
Őshazája az Egyesült Államok keleti és középső része, ahol patakpartokon és nedves erdőkben él. Kertekből elvadulhat, de nem tekintik komoly inváziós fajnak.
Termesztés és gondozás
Fény és helyválasztás
Teljes napfényben és félárnyékban is jól érzi magát. A hűvös gyökérzónát és a jó légáramlást kedveli, ezért ne zsúfoljuk be más növények közé.
Öntözés
Mérsékelt, egyenletes nedvességet igényel, a szárazságot rosszul tűri. Száraz nyarakon öntözzük, különösen júniustól augusztusig. Kerüljük a lombra locsolást, a talajt pedig mulcsozzuk, így a gyökerek hűvösebbek maradnak.
Talaj és átültetés
Nedves, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű, szerves anyagban bővelkedő talajt szeret. A humuszos, vályog- és agyagtalaj egyaránt megfelel. A megfelelő kémhatás általában 5,5 és 7,5 között van.
Az átültetésre márciusban, áprilisban és szeptemberben van lehetőség.
Tápanyag-utánpótlás
A tavaszi időszak, április és május a megfelelő idő a tápanyag-utánpótlásra.
Metszés és visszavágás
Az elvirágzott bugákat vágjuk le: ez meghosszabbítja a virágzást, és megelőzi az önvetést. A szárakat ritkítsuk, hogy jobban átjárja őket a levegő.
A növényt télen a talajszintig vágjuk vissza. A metszés ideje március, október és november.
Ültetés
Ültetni áprilisban, májusban vagy szeptemberben érdemes. A tőtávolság általában nagyjából 60 cm, hogy a levegő szabadon áramolhasson. A magas szárakat szükség esetén karózzuk fel.
Áttelelés
A bugás lángvirág fagytűrő, akár -34 °C-ot is kibír, a tipikus -20 °C körüli téli mélypontot tehát gond nélkül átvészeli a szabadban. Késő ősszel vágjuk vissza, és távolítsuk el a lehullott növényi részeket, így kevesebb lisztharmat marad át a következő évre. Januárban, februárban és decemberben a növény pihenőben van.
Szaporítás
Szaporítható tőosztással, gyökérdugvánnyal, szárdugvánnyal és maggal. A szaporításra március, április és szeptember a megfelelő idő.
Magvetésre márciusban és áprilisban van lehetőség, beltérben februárban és márciusban. A fajtákra jellemző, hogy magról nem öröklik az anyanövény tulajdonságait, ezért a kedvelt fajtákat tőosztással szaporítsuk.
Gyakori problémák
A leggyakoribb kártevők a lángvirág-poloskák és a takácsatkák, a betegségek közül a lisztharmat és a gyökérrothadás fordul elő.
Fehér, lisztes bevonat a leveleken: lisztharmat. Javítsuk a légáramlást, ne öntözzük felülről, és távolítsuk el az érintett szárakat.
Pettyezett, száraz levelek: forró, száraz időben takácsatkák okozhatják. Öntözzük és mulcsozzuk a növényt, az atkák ellen pedig védekezzünk.
A fajták magról elfajulnak: a magoncok nem hozzák az anyanövény tulajdonságait. Vágjuk le az elvirágzott virágokat, és tőosztással szaporítsunk.
Felhasználás
Vágott virágnak is használható, a vágás ideje július és augusztus. A virágokat a méhek és a lepkék is kedvelik.
A levélkivonatot hagyományosan hashajtóként és kelések kezelésére használták.















































































