Közönséges harangláb
Aquilegia vulgaris · Ranunculaceae
A közönséges harangláb (Aquilegia vulgaris) könnyen nevelhető, télálló évelő, amely májusban és júniusban lehajló, sarkantyús virágaival díszít. Napos és félárnyékos helyen is jól érzi magát, és a hazai teleket gond nélkül kibírja.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–22 °C, min. -40 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 50–90 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A közönséges harangláb jellemzői
A közönséges harangláb Európa nagy részén őshonos, Portugáliától és Spanyolországtól a Balkánig, Romániáig és Oroszország európai részéig. Természetes élőhelye az erdőszél, a tisztás, a rét és a nedves gyep, többnyire meszes vagy bázisos talajon. Észak-Amerikában, Ázsiában, Óceániában és Dél-Amerikában is elvadult.
A növény 50–90 cm magasra nő, 30–50 cm szélesre terül, növekedése mérsékelt. Tőlevélrózsája bokros, a levelek kétszer hármasan összetettek, fonákukon kékesszürkék és szőrösek. A karcsú, elágazó virágszárak efölé emelkednek.
A lehajló, sarkantyús virágok akár 6 cm szélesek, egy száron 3–18 nyílik belőlük májusban és júniusban. A színük kék, lila, ibolya, rózsaszín vagy fehér, és sok kerti forma telt virágú. A termés száraz tüszők sora, amelyek felnyílva apró, fényes fekete magokat engednek ki. A hosszú nyelvű poszméhek szívesen látogatják a virágokat, egyes poszméhfajok viszont a sarkantyún át rabolják a nektárt. Vágott virágnak is használható.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A harangláb napos helyen és enyhe árnyékban is jól fejlődik. Ahol nyáron nagy a meleg, a déli, délutáni árnyék jót tesz neki. Őshonos élőhelye alapján a lombos fák szélén, bokrok előterében érzi jól magát.
Öntözés és páratartalom
A növekedési időszakban tartsa egyenletesen nedvesen a talajt. Júniusban és júliusban érdemes többet öntözni. Télen kerülje a pangó vizet, mert az árt a növénynek. A közepes páratartalmat jól viseli.
Talaj
Termékeny, humuszos, jó vízelvezetésű vályogot kedvel, amely üde marad. A meszes talajt is tűri, a megfelelő pH 6,0 és 8,0 között van.
Vastag, mélyre hatoló gyökérzete van, amely nem szereti a háborgatást. Ezért a helyét érdemes jól megválasztani, és a növényt ritkán mozgatni.
Tápanyag-utánpótlás
Kevés tápanyagot igényel. Márciusban-áprilisban elég a tövét komposzttal megszórni.
Metszés és visszavágás
A virágszárakat a magérés után vágja vissza. Ha fel szeretné frissíteni a lombozatot, júliusban vágja vissza az egész tövet tőig.
Ültetés és vetés
Ültesse áprilisban-májusban vagy szeptemberben, a gyökérnyak szintjében, jó vízelvezetésű, nedves talajba. A tőtávolság körülbelül 35 cm legyen.
Magot szabadba májusban-júniusban, beltérben pedig februárban-márciusban vethet.
Áttelelés
Teljesen télálló, akár –40 °C-ot is elvisel. Télen a föld feletti része elszárad, tavasszal a gyökérnyakból újra kihajt. A nyugalmi ideje november és február közé esik.
Szaporítás
Magról és tőosztással szaporítható. A tőosztásra márciusban vagy szeptemberben van lehetőség.
Gyakori problémák
A növényen előfordulhat levéltető, haranglábfűrészdarázs és levélaknázó légy, betegségei közül pedig a lisztharmat és a rozsda.
Ha a levelekben kanyargó, halvány nyomokat lát, az a haranglábaknázó légy jele. Szedje le a fertőzött leveleket, és vágja vissza a növényt.
A fehér, lisztes bevonat lisztharmat, amely száraz, zsúfolt körülmények között jelenik meg. Javítsa a levegőzést, öntözzön a tőnél, és vágja vissza a növényt.














































































