Szarkaláb
Delphinium · Ranunculaceae
Más néven: őszi szarkaláb, vitézvirág, sarkantyúfű
A szarkaláb (Delphinium, másik nevén delphinium vagy vitézvirág) magas virágfürtjeivel az évelőágyások egyik legimpozánsabb növénye. Télálló, de igényes: napos, tápanyagban gazdag helyet, egyenletes nedvességet és időben felállított karókat igényel.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 12–22 °C, min. -30 °C
- Nehézség
- Igényes
- Magasság
- 0,3–2 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A szarkaláb jellemzői
A szarkaláb a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó nemzetség. Lágyszárú évelő, évente visszahúzódik, 30 és 200 cm közötti magasságot érhet el, a fajtától függően. Felálló szárakat hajt, amelyekből magas virágfürtök emelkednek ki. A kerti hibridek jellemzően rövid életűek, és karózást igényelnek.
Levelei váltakozó állásúak, hosszú nyelűek, tenyeresen osztottak vagy karéjosak, fogas szeletekkel. A virágok sarkantyúsak, kétoldali szimmetriájúak, öt sziromszerű csészelevéllel és kicsi, középen álló valódi szirmokkal. Színük kék, lila, fehér vagy rózsaszín, nem illatosak. A virágzás júniustól augusztusig tart. Termése száraz tüsző, benne sok apró, gyakran fényes fekete maggal.
A nemzetség fajai az északi félteke mérsékelt övi és szubtrópusi területein őshonosak, többek között Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában. Élőhelyük a fajtól függően rét, préri, erdő és hegyoldal. Egyes fajok bolygatott területeken terjeszkednek, és a kertben gyomosodhatnak.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A szarkaláb teljes napsütést szeret. Forró nyarakon jót tesz neki a délutáni árnyék. Válasszon szélvédett helyet, mert a magas virágzatot a szél és a heves eső könnyen ledönti.
Öntözés
Közepes vízigényű növény. Tápanyagdús talajban tartsa egyenletesen nedvesen, de ne hagyja, hogy a víz megálljon. Júniustól augusztusig, a virágzás idején érdemes többet öntözni.
Talaj
Tápanyagdús, humuszos, jó vízelvezetésű, de nedvességet tartó talajt kíván. Jó választás az agyagos-homokos vályogtalaj. A lúgos kémhatást is elviseli, az ideális pH nagyjából 6,5 és 8 között van.
Tápanyag-utánpótlás
Márciusban, áprilisban és májusban, majd júliusban érdemes tápanyagot adni. A szarkaláb tápanyagigényes növény, ezért a gazdag talaj mellett a rendszeres utánpótlás is segít.
Metszés és karózás
Az elvirágzott virágzatot vágja vissza az alapi levélzetig, így ösztönözheti a második virágzást. A metszés ideje július, augusztus és október. A magas fajtákat időben karózza fel.
Ültetés
Ültesse ki áprilisban vagy májusban, szélvédett helyre. Magról vethet márciusban és áprilisban, illetve augusztusban. Beltéri előnevelésre február és március a megfelelő időszak.
Áttelelés
A szarkaláb télálló, a hideg telet a szabadban is átvészeli. A fagyokat -30 °C-ig bírja, a szokásos téli mélypontok pedig ennél enyhébbek. Télen a föld feletti részei elhalnak, a növény januárban, februárban, novemberben és decemberben pihen.
Szaporítás
Szaporítható maggal, tőosztással és szárdugvánnyal. A szaporítás ideje március, április és szeptember.
Gyakori problémák
Gyakori kártevői a meztelencsigák, a házas csigák és a levéltetvek. Betegségként lisztharmat, gyökérnyaki rothadás és levélfoltosság jelentkezhet.
A szár ledőlése szél vagy heves eső miatt következik be: karózza fel korán. Ha fehér púderes bevonatot lát a leveleken, lisztharmatról van szó: javítsa a levegőzést, és távolítsa el a fertőzött leveleket. Ha a hajtásokat megrágták, csigák állhatnak a háttérben, ezért védje a fiatal hajtásokat.
Felhasználás
A szarkaláb vágott virágnak is használható, a vágás ideje június és július. A méhek, a poszméhek és a lepkék látogatják, az őzek és a nyulak általában elkerülik. Egyes lepkék hernyói ugyanakkor elfogyasztják. Ehető növényként nem használható.

































































