Csalán
Urtica dioica · Urticaceae
Más néven: nagy csalán, csalánlevél
A csalán (nagy csalán, Urtica dioica) szinte gondozás nélkül is megél, ha nedves, tápanyagdús talajt kap. A kertben inkább az a kérdés, hogyan tartsuk kordában, mint hogyan neveljük. Hidegtűrő, évelő növény, amely télen visszahúzódik, tavasszal pedig újra kihajt.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -30 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 0,9–2 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A csalán jellemzői
A csalán a csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozó, lágyszárú évelő. Felálló, bokros növekedésű növény szögletes szárral, 90–200 cm magasra nő, és gyorsan fejlődik. A levelei átellenesen állnak, tojásdadok, durván fűrészesek, 3–20 cm hosszúak, tövük szív alakú, csúcsuk hegyes. Csípőszőrök borítják őket, ezért kesztyű nélkül ne nyúljunk hozzájuk.
A kicsi, zöldes vagy barnás virágokat a szél porozza. Lecsüngő bugákban ülnek a levélhónaljakban, a növény pedig kétlaki. A gyökérzet élénksárga tarackokból és indákból áll, ezekkel összefüggő állományt alkot.
A csalán Európában, a mérsékelt övi Ázsiában és Északnyugat-Afrikában őshonos, mára világszerte megtalálható. Természetes élőhelye a patakok, árkok, rétek és erdei tisztások nedves, tápanyagdús talaja, de a bolygatott talajon is megjelenik. Több lepkefaj hernyója él rajta, például az atalanta, a kis rókalepke és a nappali pávaszem.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A csalán a teljes napfénytől a foltos árnyékig sokféle helyen megél. Legjobban a nedves, termékeny helyeken érzi jól magát, ezért jó választás a kert vizesebb sarkába, tó vagy árok mellé. Mivel erősen terjed, érdemes olyan helyet adni neki, ahol nem szorít ki más növényeket.
Öntözés
A csalán mérsékelt vízigényű, a mély, nedves, humuszos talajt szereti. A szárazságot rosszul viseli, ezért tartós aszálykor érdemes öntözni. Júniustól augusztusig több vizet igényel.
Talaj
Nitrogénben gazdag, humuszos, nedvességtartó talajban érzi jól magát, a termékeny földet kedveli. Megél vályogon, agyagon és homokos talajon is, ha elég nedves és tápanyagdús.
Tápanyag-utánpótlás
Trágyázni nem kell. A csalán gyakran a tápanyagban gazdag talaj jelzőnövénye.
Ültetés és vetés
Mivel erőteljesen terjed, érdemes elkülönített helyre vagy gyökérzáró lemez mögé ültetni. A munkához viseljünk kesztyűt.
Magról márciusban és áprilisban, majd szeptemberben vethetjük a szabadba. Beltérben februárban és márciusban lehet elővetni. Kiültetni áprilisban, májusban vagy szeptemberben érdemes.
Metszés és visszafogás
A metszés ideje március és július között van. Ha nem akarjuk, hogy magról elszaporodjon, a virágzatot vágjuk le, mielőtt magot érlel.
Áttelelés
A csalán télen a tarackokig visszahúzódik, tavasszal pedig újra kihajt. Fagytűrő, a gyakorlatban kb. -30 °C-ig elviseli a hideget, így a hazai teleken védelem nélkül kint maradhat. A nyugalmi időszak novembertől februárig tart.
Szaporítás
Szaporítható maggal, tőosztással, tarackdarabokkal és szárdugvánnyal. A szaporítás ideje március, április és szeptember.
Gyakori gond: a terjedés
A csalán fő problémája az ellenőrizetlen terjedés. Ezt a kúszó tarack és az önvetés okozza. Megoldás, ha gyökérzáróval vagy korláttal körülvett helyen neveljük, és a virágzatot magérés előtt eltávolítjuk.
Szedés és felhasználás
A fiatal leveleket és hajtásokat márciustól júniusig szedhetjük. Főzve, levesben vagy teában használják őket, a főzés vagy a leforrázás megszünteti a csípést. A csalánt hagyományosan tea- és rostnövényként is használják, a népi gyógyászatban pedig régóta ismert.













































































