Árvacsalán
Lamium album · Lamiaceae
Más néven: fehér árvacsalán
Az árvacsalán (más néven fehér árvacsalán, Lamium album) tarackos, foltokban terjedő évelő, amely nyáron is hosszan virágzik. Nálunk szabadban, télvédelem nélkül is megél, és könnyen gondozható. Talajtakaróként és a méhek kedvéért is érdemes ültetni.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–22 °C, min. -25 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 20–70 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény az árvacsalán?
Az árvacsalán Európában és a mérsékelt övi Ázsiában őshonos, Írországtól Japánig. Lágyszárú évelő, 20–70 cm magasra nő. Szára felálló és négyélű, a föld alatti tarackjai pedig foltszerűen szétterjednek.
Levelei háromszögletű-tojásdad alakúak, finoman szőrösek, 3–8 cm hosszúak és fogazott szélűek. Első ránézésre a csalánhoz hasonlítanak, de nem csípnek. A fehér, kétajkú virágok 1,5–2,5 cm hosszúak, és a szár felső részén gyűrűkben ülnek. Áprilistól szeptemberig nyílnak. Termése négy apró makkocska, amely a megmaradó csészében fejlődik.
Természetes élőhelyei a nyílt gyepek, erdőszélek, sövények és útszélek, nedves, tápanyagban gazdag talajon. Gondozása könnyű.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A napos helytől a félárnyékos helyig sokfelé megél. Talajtakaróként jól használható sövények alján, fák és cserjék alatt, a kert kevésbé gondozott sarkaiban.
Öntözés és páraigény
Közepes vízigényű. A nedves, tápanyagban gazdag talajt szereti, de a rövid száraz időszakokat is elviseli. A páraigénye közepes, ezért szabadban külön odafigyelést nem kíván.
Talaj és osztás
Termékeny, tápanyagban gazdag, nedves, de jó vízelvezetésű talajba érdemes ültetni. Jó választás a vályog és a humuszos föld. A talaj kémhatása 5,8 és 7,5 közötti pH esetén megfelelő.
Cserépben nem szokás tartani. Ha a folt túlságosan megnőtt, tavasszal vagy ősszel fel lehet osztani.
Visszavágás
Virágzás után vagy ősszel, októberben vágd vissza. Így rendezettebb marad, és a terjedése is jobban korlátozható.
Ültetés és vetés
Ültesd tavasszal vagy ősszel, vagyis márciusban, áprilisban, szeptemberben vagy októberben. Magról márciusban, szeptemberben vagy októberben vethető.
A tarackok kúszva terjednek, ezért kisebb kertben érdemes korlátok közé szorítani őket.
Áttelelés
Teljesen télálló, szabadban telel. Télen a föld feletti része elhal, tavasszal újra kihajt. A nyugalmi időszak novembertől februárig tart.
Szaporítás
Három módszer válik be: osztás, magvetés és tarackokkal való szaporítás. A szaporítás ideje március, április és szeptember. A legegyszerűbb a kialakult folt osztása.
Felhasználás és méhlegelő
A fiatal hajtásokat és leveleket főzve, zöldségként fogyasztják. Gyűjtésük ideje márciustól májusig tart. A virágok párlatát hagyományosan a szív felvidítására és az arcbőr szépítésére használták.
Korai nektár- és pollenforrás a poszméheknek és más hosszú nyelvű méheknek, innen a méhcsalán elnevezés.











































































