Apróbojtorján
Agrimonia eupatoria · Rosaceae
Más néven: közönséges párlófű, párlófű
Az apróbojtorján, más néven közönséges párlófű vagy egyszerűen párlófű, télálló, évelő gyógynövény, amely természetes körülmények között réteken, legelőkön és bokros szegélyeken él. Könnyen nevelhető, napos helyen júniustól szeptemberig hosszú, sárga virágfüzéreket hoz. Télen visszahúzódik a gyökértörzsébe, tavasszal újra kihajt.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–24 °C, min. -30 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 0,3–1 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Az apróbojtorján jellemzői
Az apróbojtorján (Agrimonia eupatoria) a rózsafélék családjába tartozó lágyszárú évelő. Általában 30–100 cm magasra nő, felálló, bokrosodó, szőrös növény, amelynek el nem ágazó virágzó szárai a tarackos gyökértörzsből erednek.
Levelei sötétzöldek, puha szőrűek, szárnyasan összetettek, fűrészes szélű levélkékkel. A kicsi, sárga, ötszirmú virágok hosszú, karcsú füzérekben nyílnak júniustól szeptemberig, és halvány sárgabarackra emlékeztető illatuk van. A termés apró kaszat, amelyet horgas tüskékkel borított csésze vesz körül, ezért a szőrzetre és a ruhára könnyen rátapad.
A virágok vonzzák a zengőlegyeket, a méheket és a lepkéket, a hernyók pedig szívesen rágják a leveleit.
Termesztés és gondozás
Fényigény és elhelyezés
A napos, nyílt helyet szereti a legjobban, de az enyhe árnyékot is elviseli. Természetes élőhelyén többnyire fiatal gyepben él, ezért a rétszerű, vadvirágos kertrészekbe illik.
Öntözés
Vízigénye mérsékelt. A talaj legyen kellően nedves, de jó vízelvezetésű.
Talaj
Közönséges kerti talajban is megél, a tápanyagban gazdag, meszes talajt kedveli. Jól beválik az agyagos vályog és a lúgos kémhatású föld, a kedvező pH-érték nagyjából 6,5 és 8,0 között van.
Vetés és kiültetés
Vetni márciusban, áprilisban vagy szeptemberben lehet. A palántákat áprilisban és májusban lehet kiültetni a végleges helyükre.
Metszés
Mivel a föld feletti részek télen elhalnak, márciusban érdemes eltávolítani az előző évi száraz szárakat, mielőtt az új hajtások megindulnak.
Áttelelés
Teljesen télálló, a hazai teleket külön védelem nélkül is jól bírja: a fagytűrése nagyjából –30 °C-ig terjed, a tipikus téli mélypont pedig –20 °C körül van. Télen a föld feletti része elszárad, a gyökértörzs pihen. A nyugalmi időszak jellemzően november és február között tart.
Szaporítás
Magról és tőosztással szaporítható. A szaporításra márciusban, áprilisban és szeptemberben van a legjobb alkalom.
Szüret és felhasználás
A leveleket és a virágos hajtásvégeket júniusban és júliusban érdemes gyűjteni. A szárított föld feletti részekből cserzőanyagban gazdag gyógytea készíthető.
Hagyományosan összehúzó hatású gyógynövényként használják; cserzőanyagokat és flavonoidokat tartalmaz.













































































