Mocsári tölgy
Quercus palustris · Fagaceae
Más néven: amerikai mocsártölgy, tűtölgy
A mocsári tölgy (Quercus palustris), más néven amerikai mocsártölgy vagy tűtölgy, gyorsan növő, lombhullató díszfa, amely a nedves, savanyú talajt kedveli. Teljesen télálló, így a hideg telű közép-európai kertekben védelem nélkül áttelel. Nagy helyigényű fa, ezért az ültetés előtt érdemes átgondolni a helyét.
- Fény
- Teljes napsütés
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 12–28 °C, min. -36 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 15–25 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A mocsári tölgy jellemzői
A mocsári tölgy az Egyesült Államok keleti és középső részéről származik, Connecticuttól nyugat felé Oklahoma és Kansas keleti részéig, délen pedig Georgiáig. Természetes élőhelye a nedves ártér, a láp és a folyóparti terület, ahol gyorsan növő úttörő fajként él.
A fa általában 15–25 m magasra nő, koronája 8–14 m széles lehet. Fiatalon piramis alakú, idősebb korban kerekded, ovális koronát nevel. A felső ágak felfelé törnek, a középsők vízszintesek, az alsók lehajlóak.
A levelek fényes zöldek, 5–16 cm hosszúak, 5–7 tüskés csúcsú karéjjal és mély, U alakú öblökkel. Az erek hónaljában barnássárga szőrcsomók ülnek. Ősszel vörös, bronz vagy narancsos színt ölt. A fiatal fák az elszáradt leveleket télen is megtartják.
Virágai jelentéktelenek: a sárgászöld, lecsüngő porzós barkák és a rövid kocsányon ülő apró termős virágok áprilisban és májusban nyílnak. Termése kerek, 10–16 mm-es makk, sekély, vékony kupaccsal. Két év alatt érik, magja keserű.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A mocsári tölgy teljes napfényen érzi jól magát, a félárnyékot is elviseli. Mivel nagy fa, sok helyet kell neki hagyni, a koronája és a gyökérzete is jelentősen kiterjed.
A fa nedves vagy vizes területekre is jó választás, ezért tavak, patakok mellé és esetenként vizenyős kertrészekbe is ültethető.
Öntözés
A mocsári tölgy a nedves, sőt vizes talajt szereti, az áradást és a rossz vízelvezetést is tűri. Az aszályt viszont rosszul viseli, ezért száraz időben ne hagyjuk kiszáradni a talajt. Júniusban, júliusban és augusztusban érdemes többet öntözni.
Bizonyos mértékben a szárazabb, városi helyekhez is alkalmazkodik.
Talaj
A fa a nedves, tápanyagban gazdag, agyagos vagy vályogos, savanyú talajt kedveli. A megfelelő pH-érték nagyjából 4,5 és 6,5 között van.
Meszes, lúgos talajon vasklorózis alakul ki, ezért az ilyen helyet kerüljük.
Tápanyag-utánpótlás
Tápanyagot áprilisban érdemes adni. A nedves, humuszban gazdag talaj általában jó alapot ad a fának.
Metszés
A lehajló alsó ágak akadályozhatják az átjárást. Ezeket fiatal korban érdemes eltávolítani. A metszésre a téli nyugalmi időszak megfelelő: december, január és február.
Ültetés
A mocsári tölgy gyökérzete sekély és rostos, ezért könnyen átültethető. Ültetni márciusban, áprilisban, októberben vagy novemberben lehet.
Válasszunk napos, nedves, savanyú talajú helyet, és hagyjunk bőven teret a növekedéshez. A lúgos területet kerüljük.
Áttelelés
A mocsári tölgy teljesen télálló, a leírások szerint akár -36 °C-ot is kibír, így védelemre nincs szüksége. A nyugalmi időszak november–decemberben kezdődik és január–februárban tart. A fiatal fák az elszáradt leveleket a tél folyamán is megtartják.
Szaporítás
A fát magról lehet szaporítani. A magvetés ideje október és november.
Gyakori problémák
A leggyakoribb gond a vasklorózis: lúgos talajon a levelek megsárgulnak, lehullanak, az ágak pedig elhalhatnak. Ilyenkor a talaj savanyítása és kelátos vas adása segíthet, de ha lehet, inkább válasszunk másik helyet.
A fa betegségei közé tartozik a vasklorózis mellett a tölgyek hervadásos betegsége (oak wilt) és az antraknózis.
A lehajló alsó ágak akadályozhatják az átjárást, ezért fiatalon metsszük fel őket.
Termés és felhasználás
A makk októberben és novemberben szedhető. Nagyon keserű, ezért csak hagyományos feldolgozás után ehető.
A fa a vadvilágnak is hasznos: számos lepke hernyójának tápnövénye, például a birodalmi pávaszemes lepkéé, a makkot pedig állatok fogyasztják.
Észak-amerikai őslakos törzsek hagyományosan a kérgéből készült italt használták bélfájdalomra.









































































