Fehér nyár
Populus alba · Salicaceae
Más néven: fehér nyárfa
A fehér nyár (más néven fehér nyárfa, Populus alba) gyorsan növő, nagy lombhullató fa, amelyet ezüstösen csillogó levélfonákja tesz felismerhetővé. Teljesen télálló és igénytelen, viszont erős gyökérsarjai miatt csak tágas kertbe való.
- Fény
- Teljes napsütés
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–28 °C, min. -39 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 15–30 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A fehér nyár jellemzői
A fehér nyár a fűzfélék (Salicaceae) családjába tartozó lombhullató fa. Magassága 15–30 m, növekedése gyors. Koronája általában széles, kerekded, és gyakran már tövétől több ágra oszlik. Gyökérsarjairól új egyedek nőnek, így idővel sarjtelepet alkothat.
A levelei váltakozó állásúak, 3–5 karéjúak, durván fogasak, 4–15 cm hosszúak. Színük felül zöld, fonákuk viszont sűrűn fehéren molyhos, ezért a fa szélben ezüstösen csillog. Ősszel a lomb sárgára színeződik.
A porzós és a termős barka külön fán fejlődik, márciusban és áprilisban, még lombfakadás előtt. A porzós barka vörösesszürke, a termős zöldes és jellegtelen. A termés apró toktermés, pelyhes magvait késő tavasszal, nyár elején szétszórja a szél.
Természetes elterjedése az észak-afrikai Atlasz-hegységtől Dél- és Közép-Európán át Közép-Ázsiáig tart. Eredetileg nedves, gyakran vízparti helyeken él, ahol a nyár meleg, a tél hideg vagy enyhe.
Termesztés és gondozás
Fényigény és helyválasztás
A fehér nyár sok fényt igényel, teljes napsütésben érzi jól magát, árnyékban gyengén fejlődik.
A helyválasztásnál előre kell gondolni a fa méretére és gyökérzetére. A gyökerei erőteljesek, sarjadzók, és általában 20–30 m-re is elterjedhetnek a törzstől, így károsíthatják a csatornát és az alapokat. Nagy telken, vízparton vagy nedvesebb, szabad területen van igazán jó helye.
Öntözés
A fa a tartósan nedves, de jó vízelvezetésű talajt kedveli. Az időszakos elárasztást is elviseli, és a kisebb szárazságot is kibírja, de száraz időben nem hagyható magára.
Júniustól augusztusig érdemes többet öntözni.
Talaj
Nagyon alkalmazkodó: a homoktól az agyagig sokféle talajban megél, a vályogos és az általános kerti föld is megfelel neki. Elviseli a meszes, lúgos és a sós talajt is. A kedvelt pH-tartomány nagyjából 5,5 és 8,5 között van.
Metszés
A metszést a nyugalmi időszakban, januárban, februárban, novemberben vagy decemberben érdemes végezni. Az ágelhalásos, beteg részeket vissza kell vágni az egészséges fáig.
Ültetés
Szabadgyökerű vagy konténeres fát márciusban, áprilisban, illetve ősszel, októberben és novemberben lehet ültetni. Az ültetőhelyet épületektől, lefolyóktól és járdáktól jó messze kell kijelölni.
Áttelelés
A fehér nyár teljesen télálló, akár –39 °C-ot is kibír, ezért a hazai teleken semmilyen védelemre nincs szüksége.
Szaporítás
Szaporítható szárdugvánnyal, gyökérdugvánnyal, bujtással és maggal. A dugványozás és a bujtás ideje február és március. A magvetést májusban vagy júniusban lehet elvégezni.
Gyakori problémák
A legtöbb gondot a gyökérsarjak okozzák: a gyepben és az ágyásokban is megjelennek, mert a gyökérzet szétterjed. Ilyenkor a sarjakat ki kell vágni vagy ásni, a gyepet pedig rendszeresen nyírni. Észak-Amerikában a faj ezért gyomnövénynek, invazív fajnak számít.
A lefolyók és a burkolatok repedését az erős gyökerek okozzák, ezt csak a szerkezetektől távoli ültetés előzheti meg.
Az ágelhalás hátterében kéregrák vagy stressz állhat. Ilyenkor az érintett részt ki kell metszeni. A fát ezenkívül a levélrozsda is megtámadhatja.









































































