Bársonyos kakukkszegfű
Silene coronaria · Caryophyllaceae
Más néven: lychnis coronaria, koronás kakukkszegfű
A bársonyos kakukkszegfű ezüstös, filcesen szőrös levelű, élénk bíborvörös virágú évelő, amely a napos, szikár talajon érzi jól magát. Könnyen nevelhető, a hazai teleket fagykárok nélkül kibírja, és szárazságtűrő. Cserébe rövid életű, ezért érdemes számolni az utánpótlásával.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -23 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 60–90 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény a bársonyos kakukkszegfű?
A bársonyos kakukkszegfű (Silene coronaria, más néven koronás kakukkszegfű vagy Lychnis coronaria) a szegfűfélék családjába tartozó lágyszárú évelő. Felálló, rövid életű töveket nevel, magas, elágazó szárait fehér, gyapjas szőrzet borítja. Általában 60-90 cm magasra nő, szélessége nagyjából 30-45 cm. Növekedési üteme mérsékelt.
Levelei ezüstszürkék, filcesek, lándzsa- vagy kanálszerűek, a száron átellenesen állnak, tövükön pedig levélrózsát alkotnak. A virágok élénk bíborvörösek, laposak, ötszirmúak, nagyjából 3 cm szélesek, egyesével vagy kisebb csoportokban nyílnak. A virágzás júniustól augusztusig tart. A virágok nem illatosak, a nektárt viszont a lepkék és a méhek szívesen látogatják. A gyapjas lomb miatt a szarvas elkerüli.
Termése ovális, kb. 1,3 cm hosszú, öt fogú toktermés, amely sok apró, vese alakú magot tartalmaz. Természetes élőhelyei az útszélek, mezők, tisztások és sziklás talajok Közép- és Délkelet-Európától Irán északi részéig, Közép-Ázsiáig és a Himalája nyugati részéig, máshol meghonosodott.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A legjobban teljes napfényen fejlődik, de az enyhe árnyékot is elviseli. Napos, száraz kerti ágyásba, évelőágyba vagy sziklakertbe való. A szikár, kavicsos helyeken is jól mutat, ezüstös levelei pedig a zöld növények között erős kontrasztot adnak.
Öntözés
Jól tűri a szárazságot, ezért csak mértékkel öntözzük. A tartósan vizes, rosszul vízáteresztő talajban a töve könnyen elrohad, így inkább a kevesebb víz a jobb.
Talaj
Bármilyen jó vízelvezetésű talajban megél, a szegényebb, sziklás földben is. Megfelel a vályogos, a homokos, a kavicsos és az agyagos talaj is, ha a víz nem áll meg benne. A kedvező kémhatás nagyjából pH 6 és 8 közötti.
Ültetés és vetés
Ültessük napos helyre, szikár, jó vízelvezetésű talajba. Kiültetni áprilisban és májusban érdemes.
Magról márciusban otthon is előnevelhető, szabadföldbe áprilistól júniusig vethető.
Metszés
Az elvirágzott virágokat távolítsuk el, így hosszabb ideig virágzik. Virágzás után, augusztusban-szeptemberben vágjuk vissza a növényt.
Áttelelés
Teljesen télálló, a fagyot kibírja, a legalacsonyabb elviselt hőmérséklete kb. -23 °C. A téli pihenőidőszak jellemzően novembertől februárig tart. Télen tartsuk szárazon, mert a nedvesség többet árt neki, mint a hideg.
Szaporítás
Háromféleképpen szaporítható: magról, szárdugványról és tőosztással. A szaporításra áprilistól júniusig van a legjobb idő. Mivel a tövek rövid életűek, a magvetés a legegyszerűbb módja az utánpótlásnak. Sok helyen magától is bőven elvetődik, és egyes helyeken inváziós jellegűvé válhat, ezért figyeljük a magról kelő magoncokat.
Gyakori problémák
Ha a növény néhány év után elpusztul, az természetes, mert rövid életű. Hagyjuk, hogy magvaival szaporodjon, vagy vessünk új töveket.
Ha a töve rothad, az nedves, kötött talajra utal. Ilyenkor a vízelvezetést kell javítani.

















































































