Fekete bodza
Sambucus nigra · Viburnaceae
Más néven: bodzafa, festőbodza
A fekete bodza (más néven bodza vagy bodzafa) gyorsan növő, szívós lombhullató cserje, amely a magyar télben is kint marad. Virágjából szörp, bogyójából lekvár készülhet, a kertben pedig sövénynek vagy vadakat vonzó szegélynek is jó. Cserébe számolni kell erőteljes sarjadzásával.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -25 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 3–10 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A fekete bodza jellemzői
A Sambucus nigra nagy, többtörzsű cserje vagy kisebb fa. Fiatal hajtásai üregesek, sarjaival bokros, sűrű foltokat alkot. Szélessége általában 2,5–6 m. Levelei átellenesek, szárnyaltak, 10–30 cm hosszúak, 5–7 fogazott, tojásdad levélkével. Megdörzsölve kellemetlen szagúak.
Késő tavasztól nyárközépig, nagyjából májustól júliusig nyílik: 8–24 cm átmérőjű, lapos virágzatában apró, elefántcsontfehér–krémszínű, pézsmaillatú virágok ülnek. Természetes élőhelye az erdőszél, a cserjés, a folyópart és az útszél, főleg nyílt, tápanyagban gazdag talajon.
A faj nagyon könnyen sarjad és magról is terjed, ezért egyes tájakon gyomként viselkedhet.
Termesztés és gondozás
Fényigény és hely
A legjobban napos helyen virágzik és terem, de a részleges árnyékot is elviseli. Mély árnyékban gyengén fejlődik. Mivel nagyra nő és terjed, olyan helyet válasszunk neki, ahol szabadon fejlődhet.
Öntözés
A nedves, tápanyagdús talajt kedveli. A pangó vizet és a szárazabb talajt is tűri, hosszan tartó aszályt viszont nem visel jól. Száraz időszakban ezért érdemes rendszeresen öntözni, különösen fiatal korában.
Talaj
A homoktól a nehéz agyagig sokféle talajon megél, de a szerves anyagban gazdag, jó vízelvezetésű, mégis nedvességtartó talajon érzi magát a legjobban. Az ideális kémhatás nagyjából pH 6,0–7,0. Gyökérzete sekély, rostos és sarjadzó.
Tápanyag-utánpótlás
A fekete bodza nagyon tápanyagigényes. Tavasszal, márciusban–áprilisban érdemes tápanyagot pótolni, például szerves anyaggal gazdagítva a talajt.
Metszés
Késő télen vagy kora tavasszal, februárban–márciusban erősen vissza lehet vágni, hogy korlátozzuk a méretét és megújuljon a növény. A nem kívánt sarjakat mielőbb távolítsuk el.
A hajtások szélben vagy hó alatt letörhetnek, mert a fa törékeny. A törött ágakat vágjuk ki, a koronát ritkítsuk.
Ültetés
Napos vagy félárnyékos helyre ültessük, ahol van hely a terjeszkedésre: sövénynek vagy vadakat vonzó szegélynek. Márciusban–áprilisban, illetve októberben–novemberben ültethető.
Áttelelés
Teljesen télálló, védelemre nincs szüksége. A legalacsonyabb tűrt hőmérséklet nagyjából –25 °C, ami a hazai tipikus téli mélypontnál (–20 °C) is alacsonyabb.
Szaporítás
Dugványozással és magvetéssel szaporítható. A magvetés ideje október–november, dugványozásra pedig januárban–februárban, illetve novemberben–decemberben van lehetőség. Mivel magról is magától szaporodik, számíthatunk spontán kelésre is.
Gyakori problémák
Kártevői közül a takácsatka és a levéltetű fordulhat elő. Betegségként kéregrák, levélfoltosság, lisztharmat és egy fehér bevonatot okozó gombás fertőzés jelenhet meg.
Ha a sarjak és a magoncok elszaporodnak, a sarjakat időben távolítsuk el, az elvirágzott termésfürtöket pedig vágjuk le. Ha az ágak letörnek, távolítsuk el a sérült részeket, és ritkítsuk a koronát.
Szüret és felhasználás
A virágot májusban–júniusban szedhetjük, a bogyót augusztustól októberig. Ehető rész az érett bogyó és a virág. A bogyót fogyasztás előtt főzzük meg: lekvárhoz, pitéhez, szörphöz vagy borhoz használhatjuk. A virágból szörp és bodzaüdítő készül. A nyers zöld részek mérgezőek.
Hagyományosan gyógynövényes készítményekben használták, de egészségügyi hatására nincs klinikai bizonyíték.
A bogyók sok madárnak, például feketerigónak, rigóknak és vörösbegyeknek adnak táplálékot, a virágokat legyek, bogarak, méhek és lepkék látogatják.










































































