Arany ribiszke
Ribes aureum · Grossulariaceae
Más néven: aranyribiszke, aranyribizli
Az arany ribiszke (más néven aranyribiszke vagy aranyribizli, latinul Ribes aureum) lombhullató cserje, tavasszal aranysárga, fűszeresen illatos virágokkal. Teljesen télálló, és nyáron termő bogyói ehetők. Sövénynek, vegyes cserjesorba vagy díszgyümölcsként egyaránt jó választás.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -39 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 1,5–3 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény az arany ribiszke?
A Ribes aureum az egresfélék (Grossulariaceae) családjába tartozó, lombhullató évelő cserje. Természetes élőhelye Nyugat- és Közép-Észak-Amerika, a kanadai prérik vidékétől Texasig, Arizonáig és Kaliforniáig. Ott kavicsos folyópartokon, síkságokon és patakok szélén él.
Növekedése mérsékelt, magassága általában 1,5–3 m. Felálló, ívelten hajló hajtásai sűrű bokrot alkotnak, és tőből sarjakat hoz, mert gyökérzete tarackos.
Levelei félig bőrszerűek, zöldek, 3 vagy 5 karéjosak, 1,5–4 cm hosszúak, ősszel pirosra színeződnek. Áprilisban és májusban akár 18 virágú fürtök nyílnak rajta. A virágok aranysárgák, olykor krémszínűek, és gyakran szegfűszegre emlékeztető illatuk van. A termés kb. 1 cm-es bogyó, amely borostyánsárgától pirosig vagy feketéig érik.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A napos helytől az enyhén árnyékos helyig jól érzi magát, a közepes árnyékot is elviseli. Szabadtérbe való, cserepes vagy erkélyi tartásra nem ajánlott. Mivel sarjakkal terjed és sűrű bokrot nevel, hagyjon neki elegendő teret, vagy ültesse sövénynek.
Öntözés
Az első időszakban, amíg a növény begyökeresedik, rendszeresen öntözze. Az idősebb bokrok már átvészelik a száraz időszakokat is, de szárazságtűrésük közepes. Májusban, júniusban és júliusban érdemes több vizet adni. A levegő páratartalmára nem érzékeny, a közepes páratartalom elegendő neki. A pangó vizet rosszul tűri.
Talaj
Középkötött, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajt szeret, amely nedves, de nem vizenyős. Az agyagos-homokos vagy kerti talaj (vályog) megfelel neki. A talaj kémhatása nagyjából 6 és 8 közötti lehet.
Tápanyag-utánpótlás
A tápanyagban gazdag talajt kedveli. Márciusban vagy áprilisban, kora tavasszal szórjon komposztot vagy kiegyensúlyozott műtrágyát a bokor köré.
Metszés
A virágzás után, júniusban távolítsa el a legöregebb hajtásokat tőből, így a bokor megújul. Sövényként az erőteljes nyírást is jól tűri.
Ültetés
Ültesse ősszel (október–november) vagy kora tavasszal (március–április), napos vagy félárnyékos helyre. Utána tartsa egyenletesen nedvesen a talajt, amíg a növény meg nem erősödik.
Áttelelés
Teljesen télálló: a megadott adatok szerint akár -39 °C-ot is kibír, a megszokott -20 °C körüli téli mélypontok nem jelentenek gondot. Védelemre nincs szüksége. Januárban, februárban, novemberben és decemberben nyugalmi időszakban van.
Szaporítás
Szaporítható maggal, dugvánnyal, tőosztással és bujtással. A tarackos gyökérről induló sarjak elválasztása a legkézenfekvőbb módszer. Szaporításra február, március és november alkalmas. Magot októberben vethet.
Gondok és betegségek
Előfordulhat lisztharmat és levélfoltosság. A faj a vejmutfenyő hólyagos rozsdájának is gazdanövénye lehet, ezért egyes erdős területeken korlátozzák. Észak-Amerika keleti részén a termesztésből kivadulva meghonosodott. Mivel sarjakkal terjed, érdemes figyelni a bokor terjedését.
Szüret és felhasználás
A bogyók júliustól szeptemberig érnek. Ízük savanykás, ezért általában cukorral főzve, zselének dolgozzák fel. A virág is ehető. A virágok méheket és lepkéket vonzanak, a termést madarak és emlősök is fogyasztják.







































































