Orvosi tüdőfű
Pulmonaria officinalis · Boraginaceae
Az orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis), közismert nevén egyszerűen tüdőfű, tavasszal virágzó, évelő árnyéknövény. Foltos leveleivel és színt váltó virágaival a fák alatti, félárnyékos sarkokat díszíti. Könnyen gondozható, a hazai teleket védelem nélkül is átvészeli.
- Fény
- Félárnyék, Árnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 8–22 °C, min. -34 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 15–30 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény az orvosi tüdőfű?
A Boraginaceae családba tartozó, lágyszárú évelő. Egész Európában elterjedt, a Hollandiától, Dániától és Dél-Svédországtól a Balkánig, Észak-Közép-Olaszországig és Közép-Oroszországig húzódó területen él. Természetes élőhelye a lomberdők és bükkösök aljnövényzete, friss, árnyékos, tápanyagban gazdag, gyakran meszes talajon.
Magassága 15–30 cm, szélessége 30–60 cm. Lassan növő és terjedő, gyepes, gyökértörzses növény, amely gömbölyded foltokat alkot. Tőlevelei szőrösek, érdesek, szív alakúak vagy ovális alakúak, legfeljebb 12 cm hosszúak, fehér vagy halványzöld foltokkal tarkítottak. Tavasszal tölcséres virágai csoportosan nyílnak: rózsaszínen indulnak, majd rózsaibolyára, végül kékre változnak. Virágzása március és május között tart. A félig örökzöld lomb miatt a növény hosszabb ideig díszít.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
Félárnyékot vagy mély árnyékot kedvel. A tűző nap megperzseli a leveleit, ezért fák, cserjék alá vagy északi fekvésű kertrészbe ültesse. Talajtakaróként, szegélynövényként és sziklakertben is használható, és konténerben is tartható.
Öntözés
Egyenletesen nedves talajt igényel. A szárazságot rosszul viseli, a pangó víz viszont ugyanúgy árt neki. Június és augusztus között öntözze bőségesebben, mert a száraz talaj a levelek megperzselődését okozhatja.
Talaj és átültetés
Humuszban gazdag, nedves, de jó vízelvezetésű, semleges vagy meszes talajban érzi jól magát. A kedvező pH általában 6 és 8 között van. Agyagos vagy vályogos, humuszos kertföld is megfelel neki.
Cserépben tartva az átültetésre szeptember a megfelelő idő.
Tápanyag-utánpótlás
Tápanyagot márciusban és áprilisban adjon neki, a virágzás idején és előtte. Humuszban gazdag talajban nincs szükség többre.
Metszés
A visszavágás ideje június. Más rendszeres metszést a növény nem igényel.
Ültetés
Árnyékos helyre, humuszos talajba ültesse, és tartsa nedvesen. Kiültetni márciusban és áprilisban, illetve szeptemberben és októberben lehet. A lassú növekedés miatt az állomány záródása több évet is igénybe vehet.
Áttelelés
Teljesen télálló, a -34 °C-ot is elviseli, ezért védelemre nincs szüksége. Decemberben, januárban és februárban pihen.
Szaporítás
Legegyszerűbben tőosztással szaporítható szeptemberben és októberben. Magról is nevelhető: a magok májusban és júniusban érnek, vetni júniusban és júliusban lehet. A magokat a természetben a hangyák terjesztik.
Gyakori problémák
Ha a levelek megperzselődnek vagy megszáradnak, ennek oka a száraz talaj vagy a túl sok nap. Helyezze árnyékba, és tartsa nedvesen.
Ha a gyökerek rothadnak, a talaj túl sokáig nedves. Javítsa a vízelvezetést.
A fehér, lisztes bevonat lisztharmatra utal. Öntözzön a növény tövéhez, gondoskodjon jó szellőzésről, és vágja le a beteg leveleket.
A csigák a növény ismert kártevői.
Felhasználás
A levelek ehetők, de ízük semleges; salátába keverhetők. Szedésük ideje április és május. Hagyományosan köhögésre és mellkasi panaszokra használták, a szignatúratanra építve. A virágok a méheket, poszméheket és lepkéket vonzzák, a szarvas és a nyúl pedig elkerüli a növényt.





















































































