Lótusz
Nelumbo nucifera · Nelumbonaceae
Más néven: indiai lótusz, lótuszvirág
A lótusz (indiai lótusz, lótuszvirág, Nelumbo nucifera) évelő vízinövény, amelynek óriási, viaszos levelei és 20-30 cm-es, illatos virágai a víz fölé emelkednek. Közép-Európában a szabadban nem biztonságosan télálló, ezért inkább kádban, nagy dézsában vagy védett kerti tóban érdemes tartani, és a telelésére előre fel kell készülni.
- Fény
- Teljes napsütés
- Öntözés
- Vízi
- Páratartalom
- Magas
- Hőmérséklet
- 23–27 °C, min. -15 °C
- Nehézség
- Közepesen igényes
- Magasság
- 0,9–1,8 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A lótusz jellemzői
A lótusz a meder iszapjában gyökerező, vastag gyöktörzsekből (rizómákból) hajt ki. A levelek és a virágok közvetlenül a gyöktörzsből erednek. A kerek, viaszos, pajzsszerű levelek 45-90 cm átmérőjűek, a nyelük a levéllemez közepéhez csatlakozik. Hosszú nyélen a víz fölé emelkednek, vagy a felszínen úsznak, a szélük gyakran hullámos. A növény magassága 90 és 180 cm között alakul, a növekedése mérsékelt.
A csésze alakú, rózsaszín vagy fehér virágok 20-30 cm szélesek, illatosak, merev száron állnak a lombozat fölött. Egy-egy virág nagyjából három napig tart: reggel nyílik, éjjel bezárul. A termések diószerűek, egy fordított kúp alakú, az öntözőkanna rózsájára emlékeztető, lapos tetejű magtokba ágyazódnak. A megszáradt magtokot díszcsokrokban használják.
A lótusz Ázsia nagy részén őshonos, az Amur vidékétől és Kelet-Ázsiától Indokínán, Indián és a Himalája lábvidékén át Iránig és a Kaszpi-tenger térségéig, valamint Új-Guineában és Észak-Ausztráliában is előfordul. A déli és ausztráliai állományok egy része valószínűleg emberi betelepítésből ered. Természetes élőhelye lassú folyású folyók ártere és deltája, sekély tavak, mély, tápanyagdús iszappal.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A lótusznak teljes napfény kell. Olyan helyet válasszon neki, ahol a szél és a hullámzás nem zavarja, mert a magas levélnyelek szélben könnyen megsérülnek. Az optimális hőmérséklet 23 és 27 °C között van, ezért a meleg nyári hónapok kedveznek neki.
Víz és páratartalom
A lótusz vízinövény, a szárazságot nem tűri. Nyugodt, álló vízben nevelje, amely nagyjából 30 cm és 2 m közötti mélységű. A mélyebb víz hidegebb éghajlaton jobban védi a gyöktörzseket. A növény magas páratartalmat igényel, ezt a víz fölötti környezet természetesen biztosítja.
Talaj és átültetés
A lótusz nehéz, szerves anyagban gazdag vályogban vagy iszapos tótalajban érzi jól magát. Dézsában használjon kerti vályogot, friss komposzt nélkül, a tetejét pedig fedje le kaviccsal. A vízzel borított, pangó talajt jól tűri.
A gyöktörzseket 1-2 évente, tavasszal (áprilisban vagy májusban) osztsa el és ültesse át. A törékeny hajtáscsúcsokat különösen óvatosan kezelje.
Ültetés
Az egy vagy több rügyszemet (hajtáskezdeményt) tartalmazó gyöktörzsdarabot vízszintesen fektesse az iszapba. Erre késő tavasszal, májusban vagy júniusban kerül sor, amikor a víz már meleg, nagyjából 13 °C fölött van. Az első évben a növény még nem biztos, hogy látványosan virágzik, a virágzás főként júliusban és augusztusban várható. A tápanyag-utánpótlás ideje májustól júliusig tart.
Visszavágás
A lótusz lombja télre elhal (lágyszárú, visszahúzódó növény). Az elszáradt leveleket és szárakat októberben vagy novemberben vághatja vissza. A megszáradt magtokot érdemes meghagyni, ha díszként használná.
Telelés
A lótusz fagytűrő, de a szabadban a Közép-Európában tipikus -20 °C-os téli mélypont alacsonyabb annál a körülbelül -15 °C-nál, amelyet a növény még elvisel. Ezért nem tekinthető biztonságosan télállónak. A gyöktörzseknek olyan vízben kell maradniuk, amely nem fagy át egészen a gyökerekig. A dézsát vigye mélyebb vízbe vagy fagymentes helyre, vagy tárolja a gyöktörzseket hűvösen és nedvesen.
A fagyvédelem októbertől márciusig fontos. A nyugalmi időszak novembertől márciusig tart, ezért ekkor nem várható növekedés.
Szaporítás
A legegyszerűbb módszer a gyöktörzs osztása áprilisban vagy májusban. A lótusz magról is szaporítható, a vetést márciusban vagy áprilisban, beltérben végezheti. Szövettenyésztéssel is szaporítják, ez azonban inkább a szaporítóüzemek módszere.
Tudnivalók és gondok
A lótusz gyöktörzsei erőteljesen terjednek, és egy sekély tavat teljesen benőhetnek. Ezért tartsa kosárban vagy dézsában, hogy a növekedését korlátok között tarthassa. A törékeny hajtáscsúcsok miatt az átültetésnél legyen óvatos.
Betakarítás és felhasználás
A lótusz ehető: a magjait, gyöktörzseit, leveleit, virágait és szárait is fogyasztják. Az ázsiai konyhában a gyöktörzset szeletelve rántják, levesekbe teszik, a magot frissen vagy szárítva eszik. A betakarítás ideje szeptember és október.
A hagyományos orvoslásban is használják; a növény nuciferin és neferin nevű alkaloidokat tartalmaz, amelyeket gyógyszertani hatásuk miatt vizsgálnak. Adagolást itt nem adunk meg. A virágai a méheket vonzzák, a magjait pedig a vadon élő állatok is fogyasztják.
















































































