Papirusz
Cyperus papyrus · Cyperaceae
Más néven: papirusznád, papiruszsás
A papirusz (másik nevén papirusznád vagy papiruszsás) vizes élőhelyek növénye, ezért nálunk nyáron balkonon vagy teraszon, télen fagymentes helyen tartható. Gyorsan nő, a háromszögletű szárak tetején pedig finom, sugaras bóbita ül. A gondozás lényege három dolog: sok fény, állandóan nedves gyökér és fagymentes tél.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Vízi
- Páratartalom
- Magas
- Hőmérséklet
- 20–30 °C, min. 0 °C
- Nehézség
- Közepesen igényes
- Magasság
- 1,5–5 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A papirusz jellemzői
A papirusz (Cyperus papyrus) a palkafélék (Cyperaceae) családjába tartozó, évelő, gyorsan növő vízi növény. Őshazája Afrika, a Nílus vidékétől Madagaszkárig, de előfordul néhány mediterrán területen is, például Szicíliában és a Levante térségében. Természetes élőhelye az elárasztott mocsár, valamint tavak és folyók partja, ahol teljes napsütésben, sekély vízben sűrű állományokat alkot.
Sűrű bokrot alkotó növény, amely vastag, fás gyöktörzsekből (rizómákból) hajt ki. Magassága általában 150–500 cm, szélessége 60–120 cm. Az igazi levelek vörösbarna, hártyás pikkelyekké fejlődtek vissza a szárak tövénél. A fotoszintézist a zöld, háromélű szárak végzik, és ezek tetején ül a cérnavékony sugarakból álló bóbita.
Virágzása nyáron, júliustól szeptemberig tart. A 100 vagy több sugárból álló ernyőn apró, zöldesbarna virágfüzérek nyílnak. Termése barna, száraz makkocska.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A papirusz a teljes napfényt kedveli, de a félárnyékot is elviseli. Lakásban tegyük napos ablak mellé. A növénynek 20–30 °C az ideális hőmérséklet. Nem fagytűrő, a túlélés alsó határa körülbelül 0 °C, ezért a hazai teleket kint nem éli túl.
Nyáron állítsuk védett helyre, mert a szél megsértheti a szárakat.
Öntözés és páratartalom
A papirusz vízi növény, a földje soha nem száradhat ki. A legegyszerűbb, ha a cserepet vízzel teli alátétbe vagy külső edénybe állítjuk. A gyökerek cserépben legfeljebb kb. 15 cm mély vízben állhatnak. A szárazságot egyáltalán nem tűri: a barna szárvégek és a száradó szárak szinte mindig a kiszáradt földre utalnak.
A növény magas páratartalmat kedvel. Májustól szeptemberig, a fő nyári időszakban igényli a legtöbb vizet. A téli nyugalmi időszakban (november–február) is tartsuk nedvesen.
Talaj és átültetés
Nehéz, agyagos vályogtalaj vagy vízinövény-föld való neki, amely folyamatosan átnedvesedett marad. A pangó vizet jól bírja, a nedves, mocsaras talajt kedveli.
Tavasszal, áprilisban–májusban érdemes átültetni és szétosztani, amikor a bokor közepe elhalni kezd.
Tápoldatozás
Májustól augusztusig, a növekedési időszakban tápoldatozzuk. Ősszel és télen, a nyugalmi időszakban nincs szükség tápanyagra.
Metszés
A lehalt szárakat ősszel, októberben–novemberben vágjuk vissza közvetlenül a gyöktörzs fölött.
Kiültetés
A növényt májusban–júniusban vihetjük ki, ha elmúltak a fagyok. Cserepes tartásra vagy sekély vízbe, például kerti tó szélére való. Válasszunk védett, napos helyet.
Áttelelés
A fagyvédelem októbertől áprilisig szükséges. Vigyük be a növényt, mielőtt fagy jönne, illetve mielőtt a hőmérséklet 4 °C alá süllyedne.
A cserepet állítsuk vízbe egy napos ablakban, 15–18 °C-on. A téli nyugalmi időszak november és február között a legmélyebb, ilyenkor a növekedés lelassul.
Szaporítás
A papirusz két módon szaporítható: osztással és maggal.
Az osztást áprilisban–májusban végezzük, az átültetéssel egy időben. Magot februárban–márciusban beltérben, illetve márciusban–áprilisban lehet vetni.
Gyakori problémák
Ha a bokor közepe megbarnul és elhal, a gyöktörzsek túlzsúfoltak. Ilyenkor osszuk szét és ültessük át a növényt.
A barna szárvégek és a száradó szárak oka a kiszáradó föld. Tartsuk a cserepet folyamatosan vízben.
Felhasználás
A papirusz vágott virágként is használható, a bóbitás szárak látványos díszei lehetnek a csokroknak. Cserépben, balkonon vagy a tó szélén egyaránt jól mutat. Egyes részei ehetők.
Az ókori Egyiptomban hagyományosan gyógyászati célra és füstölőként használták.
















































































