Tavirózsa

A legtöbb tavirózsának napi hat vagy több óra napfény kell, néhány fajta azonban a félárnyékot is elviseli. Állóvízbe vagy lassan mozgó vízbe ültessük, mert ez felel meg a természetes élőhelyének (tavak, árkok, tavacskák). Tóban és nagyobb, vízzel töltött edényben egyaránt nevelhető.

A tavirózsa vízi növény, szárazságot nem tűr. A fajta erejétől függően nagyjából 8–60 cm mély vízben érzi jól magát: az erősebben növő fajták a mélyebb vizet kedvelik. A vizet tartsuk állónak vagy csak alig áramlónak.

Vízinövény-kosárba nehéz, agyagos vályogot tegyünk, a könnyű virágföldet kerüljük, mert felúszik. A kedvező pH 6 és 8 között van. A gyökértörzsek és gumók az iszapban erősen megkapaszkodnak.

Ha a növény szűkössé válik, áprilisban vagy májusban osszuk el a gyökértörzset, és ültessük át.

Májusban–júniusban érdemes kiültetni. A kosarat úgy állítsuk be, hogy a levelek elérjék a víz felszínét, majd a növekedéssel fokozatosan süllyesszük mélyebbre.

A tavirózsa tápanyagigényes. Májustól augusztusig vízinövényeknek szánt tápanyagtablettát használjunk.

A szezon végén, szeptemberben–októberben vághatjuk vissza a növényt. A hidegtűrő fajták novembertől februárig nyugalmi állapotban vannak, ilyenkor a gyökértörzset a jégvonal alatt tartsuk. Októberben–novemberben védekezzünk a fagy ellen. A trópusi fajtákat egynyáriként kezeljük, vagy fagymentes helyen tároljuk.

A hidegtűrés határa nagyjából –20 °C, ami megfelel a jellemző téli mélypontoknak, ezért a gyökértörzs mély vízben tartása itt különösen fontos.

Leggyakrabban tőosztással szaporítjuk, áprilisban–májusban, a gyökértörzs vagy a gumó darabolásával, illetve a leválasztott sarjakkal. Magról is lehet, vetni márciusban–áprilisban, beltérben februárban–márciusban lehet. A magok a víz alatt érő, szivacsos, gömb alakú toktermésből szabadulnak ki.