Gyékény
Typha latifolia · Typhaceae
Más néven: széleslevelű gyékény, bodnározó gyékény
A gyékény (Typha latifolia), más néven széleslevelű gyékény vagy bodnározó gyékény, 150–300 cm magas tavi szegélynövény, amely barna, kolbászszerű buzogányáról ismerhető fel. Gyorsan nő és teljesen télálló, de a rizómáival könnyen benövi az egész tavat, ezért ültetéskor a terjedés korlátozása a legfontosabb.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Vízi
- Páratartalom
- Magas
- Hőmérséklet
- 15–28 °C, min. -38 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 1,5–3 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A gyékény jellemzői
A gyékény lágyszárú, évelő vízi növény, amely 150–300 cm magasra nő. Egyenes szálú, fűszerű megjelenésű szegélynövény, amely a rizómáival sűrű állományokká terjed. Levelei laposak, kardszerűek, szürkészöldek, 2–4 cm szélesek, tőből erednek, ősszel sárgára színeződnek.
Júniusban és júliusban virágzik. A hengeres virágzat alsó része termős, közvetlenül fölötte, szünet nélkül ül a porzós rész. A termős rész érik barna, kolbászszerű buzogánnyá, amely apró, szőrös magvakat rejt. Ez télen is megmarad, tavasszal pedig szétesik.
Természetes élőhelyén édesvizű, enyhén brakkos mocsarakban, tavak és folyók szélén él, legfeljebb nagyjából 80 cm mély vízben. Elterjedési területe Eurázsia és Észak-Amerika nagy részére kiterjed. Gondozása általában egyszerű.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A gyékény a teljes napfényt kedveli, de a részleges árnyékot is elviseli. Tavak, tómedencék szegélyére és tartósan vizes részekre való. Magassága miatt a tó hátsó, szélesebb sávjában mutat jól.
A madarak számára fedezéket és fészkelőhelyet ad, a kisebb emlősöknek pedig táplálékforrás.
Víz
Állóvízre vagy tartósan átázott talajra van szüksége, a szárazságot egyáltalán nem tűri. Konténerben nevelve legfeljebb nagyjából 75 cm vízmélységig ültethető.
A sárguló levelek leggyakrabban a kiszáradás jelei, ilyenkor a gyökereket újra víz alá kell helyezni.
Talaj és átültetés
Tápanyagban gazdag, nedves talajt kedvel: nehéz vályogot vagy agyagot, amilyen a tómeder alján van. Az agyagos, vályogos, humuszos és mocsaras talajt egyaránt jól viseli, a pangó vizet is.
A konténerben tartott növényt márciusban vagy áprilisban érdemes átültetni.
Ültetés és a terjedés korlátozása
Kiültetni áprilistól júniusig lehet. Kosárba vagy konténerbe ültessük úgy, hogy a gyökérnyakot víz borítsa. A konténer korlátozza a terjedést.
Kis tóba gyökérkorlátozó nélkül ne ültessük. A gyékény agresszívan terjedő, rizómás faj, amely természetes vizes élőhelyeken kiszoríthatja az őshonos növényzetet, egyes országokban pedig kártékony gyomnak számít. A keskenylevelű gyékénnyel (T. angustifolia) is kereszteződik.
Magról márciusban és áprilisban vethető.
Visszavágás
Az elszáradt szárakat februárban vagy márciusban vágjuk vissza.
Ha nem szeretnénk, hogy a buzogányok tavasszal szétporladjanak, vagy vágott virágnak használnánk őket, a szárakat még a magok beérése előtt vágjuk le.
Áttelelés
A gyékény télálló, a levelei elhalnak, a rizómái pedig a fagyott, nedves talajban is átvészelik a telet. Nagyjából -38 °C-ig bírja, ezért nálunk a tipikus -20 °C körüli téli mélypont sem jelent gondot. A nyugalmi időszak novembertől februárig tart.
Szaporítás
Leggyakrabban tőosztással vagy rizómadarabokkal szaporítható, márciusban, áprilisban vagy szeptemberben. Magról is nevelhető, ezt márciusban és áprilisban érdemes elvetni.
Gyakori gondok
Az egész tóba átterjed az erős rizómái miatt. Ültessük konténerbe, és évente ritkítsuk.
Sárguló levelek: kiszáradás miatt. A gyökereket tartsuk víz alatt.
A buzogány szétporlad: tavasszal természetes módon szórja a magot. Vágjuk le a szárakat, mielőtt a magház beérik.
Felhasználás
A gyékény ehető: a megpucolt rizómát főzve, a megpucolt szárat és a fiatal hajtásokat nyersen is lehet fogyasztani. A virágporát ízesítésre használják. Ehető részei a rizómák, a fiatal hajtások, a virágzat és a virágpor. Szennyezett vízből származó növényt ne fogyasszunk.
Gyűjteni májusban, júniusban, valamint szeptemberben és októberben lehet. Az őslakos népek hagyományosan táplálékként és gyógyászati célra is használták, a leveleiből pedig széküléseket és szőnyegeket fontak. Vágott virágnak is használható.

















































































